Színházi látvány és hangzás

A rendetlenséget és összehordottságot felvonultató színpadkép szándékolt csúnyaságával is hangsúlyozta az előadás azon állítását, hogy a társadalom peremére sodródott emberek életében egyre inkább elsorvad a közvetlen környezet iránti civilizációs igény. Hiába próbál Aston javítgatni, hiába tervez palotát Mick, ezek az irreális álmodozások szférájába tartoznak. A színpad tele volt felhasználásra nem kerülő tárgyak sokaságával, ami a szereplők határozatlanságát hangsúlyozta. A jelmezek Davies és Aston esetében szedett-vedettek voltak, Mick fekete pulóvere és nadrágja inkább semleges, nem képviselt határozott státuszt, a bemutató idején átlagos trendiséghez illeszkedett. A hangzásvilágban a majdnem végig hallható eső hangja dominált, a monotónia és kilátástalanság jeleként, de meghatározó elemmé vált a színészek beszédének tempója, intonációja, zeneisége vagy épp monotóniája is.

Taub János: A gondnok, 1969.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete