Az előadás színházkulturális kontextusa

Vörösmarty a shakespeare-i királydrámákat idéző tragédiája volt az első új bemutató, melyet a Nemzeti Színház Hevesi Sándor téri épületében mutattak be 1966. november 4-én. A Czillei és a Hunyadiak színpadra állításához Major Tamás szerint: „[a] Nemzeti Színház Shakespeare-előadásai és a Shakespeare-drámákon nevelkedett közönség, rendezők, dramaturgok, színészek, díszlet- és jelmeztervezők kellettek”, hogy a darabot „úgy mutassuk be, hogy az a mának mondjon valamit.”1 A színdarab kötődött a Nemzeti azon kötelességéhez, hogy a magyar irodalom klasszikus drámai örökségét a közönség igényeihez igazodva színpadra állítsa és megismertesse.2 Színrevitele beleágyazódott abba a szocialista történelemszemlélet sugallta „demitizálási” folyamatba, mely – a korabeli szakírás szerint – a történelmi film esetében már végbement.3

Marton Endre: Czillei és a Hunyadiak, 1966.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete