Rendezés

A kortárs kritikák nagy része a drámával foglalkozik, Marton Endre rendezését csak futólag említik. Általában dicsérik, amiért eltalálta a szatíra fókuszát, és nagyon szórakoztató jeleneteket épített fel. Megróják azonban azért, mert az előadás hangulata néha a bohózat felé mozdul el,

KÉP ABohózat-jelenet. Fotó: Farkas Tamás (1953), forrás: www.eclap.eu.

és ilyenkor, a kritikusok szerint, a nevetés elfedi a téma komolyságát.1 Közvetett módon az 1970-es TV-játékból kaphatunk részletesebb képet az 1953-as előadás rendezői koncepciójáról. Pergő ritmusú, ma is frissnek ható előadást láthatunk. Ebből kitűnik, hogy Marton mesterien alakította ki a néma szereplők (a Szőrnevál vezetői kollektívájának) alakjait, és rengeteg visszatérő gaggel tette élővé a figuráikat. A rendezés egésze realisztikus, a vállalati visszásságokat inkább bemutatja, mint kifigurázza. Az előadás humora a nyelvi poénokon és a helyzetkomikumon kívül Marton apró rendezői ötleteivel lett teljes.

Marton Endre: Uborkafa, 1953.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete