Színházi látvány és hangzás

A színház színpadán kialakított stúdiótérben háziáldásos hímzett falvédőre emlékeztető függöny fogadja a nézőt, megkerülhetetlenné téve a székely folklórelemekhez való árnyalt, reflexív viszonyulást. A Bartha József tervezte látvány nem hódol be a hagyományőrző, múzeumba való székelység-reprezentációnak, hanem részleteket emelve ki belőle, szabadon kezeli azt.1 A realisztikus szobabelsőből néhány szék és egy vedlett, félkörívnyi fal marad, amely az első felvonásbeli viszonyok színpadi koreográfiáját szolgálja. A tornácot és diófát a lámpa helyettesíti, igen érzékletessé téve a szerelmi vallomás jelenetében a rá felkapaszkodó két fiatal szerelmes semmibe vetettségét, magára hagyatottságát.

KÉP HNagy Alfréd (Kömény Móka), Kicsid Gizella (Gondos Magdolna). Fotó: Barabás Zsolt (2008). Forrás: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Archívuma és Dokumentációs Tára

A körbeforduló fal túlsó oldalának virágos idilljét (a kép Bocsárdi Vitéz lélek-rendezését idézi) hamar és brutálisan szaggatják szét az Álarcosok, a kopár vázat hagyva hátra. A váz rejti a kutat, az embernagyságú, átlátszó, bevilágított tartályt: Móka úgy lebeg a vízben mozdulatlanul percekig, mint egy formalinba tett preparátum.2 Az ágy, a darab harmadik csodatévő eleme (és ezzel összefüggésben a mindenkori előadás technikailag kihívást jelentő téreleme) szintén elemelkedik konkrét funkciójától: fekhelyből nászággyá és ravatallá, sírrá minősül át, a szerelmesek Göncöl-szekerévé.

KÉP IB. Piroska Klára (Köményné), D. Albu Annamária (Gondos Eszter), Nagy Alfréd (Kömény Móka), Péter Hilda (Gondos Regina), Benő Kinga (Gondos Magdolna). Fotó: Barabás Zsolt (2002). Forrás: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Archívuma és Dokumentációs Tára

Hasonlóan bánik a népzenével a zenei összeállítás, amely nem folklorisztikus hűségre törekszik, hanem a színpadi szituáció és atmoszféra megteremtésére. Könczei Árpád népzenéje „stacattósra tördelt”,3 pattogó, duhaj, ironikus, a Bánat, bánat című mezőségi dal a Dresch Quartet előadásában kendőzetlenül fájdalmas.

Bocsárdi László: A csoda, 2002.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete