Az előadás hatástörténete

A szakma figyelmének felkeltésében döntő szerepet játszott, hogy A csoda nem sokkal a bemutató után, 2002 júniusában a Zsámbéki Szombatok nyitóelőadása volt, illetve hogy ugyanazon év őszén meghívták Budapestre a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIV. Fesztiváljára. Az előadás elnyerte a rendezvény nagydíját, és több olyan orgánum foglalkozott vele, amely nem tette volna, ha az előadást nem viszik el Budapestre.1 A fogadtatás egyhangúlag pozitív volt. „Reveláció”, írja róla az Ellenfényben Perényi Balázs, „messze a legjobb [Tamási-előadás], amit valaha láttam”, fogalmaz Koltai Tamás az Élet és irodalomban. A „diadalmas magyar kultúra” megnyilvánulásaként értelmezi a produkciót a Magyar Nemzet szerzője, Joó István,2 és a „tökéletes színházi élménynek” szóló vastapsról számol be a Zsöllye hasábjain Polgár Teréz.3 A recenzensek a szövegkezelés friss szemléletét és a társulat kiforrott stílusát jelölik meg mint az előadás legfontosabb erényeit.4 2003-ban a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházak II. Kollokviumán a fesztivál nagydíját nyerte meg az előadás. 2002 őszén az előadást eljátszották a Nemzetiségi Színházak Fesztiválján is Bukarestben. A román színikritika akkoriban még kevéssé ismerte Bocsárdi munkásságát, amit jól mutat Mircea Morariu írása, amelyben valóságos küldetésként fogalmazza meg szándékát, hogy „felfedezze” a román színházi kultúra számára ezt az előadást és rendezőt.5 A Határon Túli Magyar Színházak XV. Fesztiválján Pálffy Tibort és Váta Lórándot díjazta a zsűri, s e díjak érdekessége, hogy a 2008-as felújítás ráduplázott: Pálffy és Váta a 2009-es kisvárdai fesztiválon ismét alakításdíjat kapott, sőt ezúttal Nemes Levente és Nagy Alfréd is, továbbá az előadás elhozta az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fődíját.6

KÉP JVáta Lóránd (Préda Máté), Gajzágó Zsuzsa (Gondos Regina), Pálffy Tibor (Bakk Lukács), D. Albu Annamária (Gondos Eszter). Fotó: Barabás Zsolt (2008). Forrás: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Archívuma és Dokumentációs Tára

Az újbóli díjazás ténye hangsúlyosan felveti a kérdést, hogy a 2008-as előadás felújításnak vagy különálló produkciónak tekinthető. A 2009-es kisvárdai fesztivál válogatója, Urbán Balázs azzal indokolta a meghívást a versenyprogramba, hogy a Tamási Áron Színházat az adott évadban egyedül ez a produkció tudta méltón képviselni, illetve hogy a koncepcionális változások tárgyalása fontos szakmai dialógusra ad lehetőséget.7 A felújított produkciót beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is, ahol a szakmai beszélgetésen csupa pozitív visszajelzést kapott,8 a díjazásból azonban teljesen kimaradt. A csodát követő években keletkezett Tamási-színrevitelek egyértelműen mutatják, hogy a szentgyörgyi színház megkerülhetetlenül nagy előadást hozott létre: az előadásfotókon rendre visszaköszön A csoda látványvilága.9

Bocsárdi László: A csoda, 2002.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete