Az előadás hatástörténete

Az előadás keletkezésének idején a kritikai recepció a napi- és hetilapokban megjelent recenziókra korlátozódott. Fesztiválok hiányában az összehasonlító, szélesebb kontextusban történő vizsgálatra nem volt lehetőség.1 Az előadást négy fontos cikk értékelte,2 amelyek kiemelik Taub János visszahívásának jelentőségét a Temesvári Állami Magyar Színház életének, tágabb értelemben az egész erdélyi magyar színjátszás további alakulásának szempontjából.3 A szerzők egyöntetűen a frissességet, az összeszedettséget, a példanélküliséget említik, s ünnepi eseményként, a temesvári színjátszás újraéledéseként, elemi erővel ható előadásként értékelik A gondnokot. Földes Mária szerint „Taub János mesterien aknázta ki a látszólagos cselekménytelenségen belül történő belső lélektani szituációt”, s a romániai magyar színháztörténetben egyedülállónak nevezi Szabó Lajos alakítását. A recenzensek másodpercre pontos reakciókat, milliméterpapírral kidolgozott szituációkat és viszonyokat írnak le, mindezt azzal a csodálkozással, már-már ámulattal, ami felülírja bennük a szakmai újságíró enyhe cinizmusát és kívánt tárgyilagosságát. Az előadás színháztörténeti jelentőséget emelte ki a Kántor Lajos és Kötő József szerkesztésében megjelent Magyar színház Erdélyben. 1919-1992 című kötetnek a temesvári színjátszást méltató tanulmánya is.4

A gondnok bemutatója után Pintert felfedezte a Színművészeti Főiskola: 1969-ben Az utolsó pohár, A melegház és A születésnap alapján készült Pinter-jeleneteket mutattak be osztályvizsgán, az 1975-76-os évadban szintén osztályvizsgán mutatták be A gondnokot, később sor került A születésnap (1989-90), Afféle Alaszka, Az utolsó pohár (1991) bemutatására, Étellift c. darabját pedig a Stúdió Színpadon játszották 1989-ben.

Taub János: A gondnok, 1969.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete