Az előadás színházkulturális kontextusa

A Major Tamás tanítványának számító Csiszár Imre ötödszörre rendez Brechtet, és másodszorra viszi színre A kaukázusi krétakör-t. A színházi szakma számára Brechtet rendezni és nézni Magyarországon ekkor már nem erőpróba. Ennek szomorú következménye, hogy nem is fordít különösebb figyelmet annak a hatásnak az elemzésére, amelyet a nézők abban az évben a Vígszínházban bemutatott Gothár Péter-féle...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A dráma dramaturgiai olvasatának köztudott kulcsa az előjáték (és ezzel összefüggésben az énekes) szerepének értelmezése. Az előadások jelentős része – Csiszár rendezéséhez hasonlóan – „primitív szovjet propagandaként” értelmezte a Galinszk Kecsketenyésztő Kolhoz és a Rosa Luxemburg Gyümölcstermelő Kolhoz közötti vitát, és kihúzta a metateatrális keretet. Vagyis nem vették figyelembe azt a brechti intenciót, amely az...

Rendezés

Csiszár Imre rendezése 1990-ben megérteti a magyar nézőkkel, hogy az 1954-es ősbemutató miért „Vigyázat, zsákutca!” címmel késztette a Theater der Zeit színikritikusát bírálatra. A kaukázusi krétakör ugyanis azért él a színházi emlékezetben úgy, mint a legkevésbé brechti Brecht-darab, mert a közel egy éves próbaidővel megvalósuló rendezés artisztikus valósághűsége a fabula [Fabel] „meseszerűségét fújta fel, [hiszen]...

Színészi játék

A színészi játék szempontjából az előadásban három egymástól élesen elváló színészi stílust lehetett megkülönböztetni. A „brechti” játék lefegyverző pontossága egyedül Béres Ilona pillanatait jellemzi – nem véletlen, hogy egyedül Gaál Erzsi avantgárd gesztusú színházeszményének emlékezetében él ez a tény. A főszereplők a kisrealista stílusiskola rendszere szerint dolgoznak. Kubik Anna Gruséja „jólelkű, fiatal nő, aki legyőzi...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás látvány- és hangzásvilágának „képi artisztikumát” az teátrális effektekből és pirotechnikai trükkökből összeálló tablók (durranások, rikítások, tapsok, fények) és klasszikus dialógusok kontrapunktja határozza meg. A nézőtér faborításait a játéktérre kiterjesztő, oszlopokkal tagolt, tágas térben elhelyezkedő hagyományos Brecht-dobogó forgatható dobozszerkezetté válik és jelzésértékű: a szegények intim tereinek parányiságát hangsúlyozza, ahogy szociológiai stigmák az uralkodói család...

Az előadás hatástörténete

Az előadás abba a Major Tamás Brecht-rendezései által létrejött játékhagyományba illeszkedik, amely a nézői elvárások kielégítésének okán képtelen kellő radikalitással működtetni a részvét dramatikájának permanens kritikáját. Ez az 1990-es éveikben azt jelenti, hogy fel sem teszi azt a posztbrechti kérdést, mely szerint „elválaszthatók-e Brecht ’operatív’ újításai attól (…) az általa még feltételezett fabulaszínház konvencióitól, amellyel...