Major Tamás: A luzitán szörny, 1970.

Az előadás színházkulturális kontextusa

1962-ben Major Tamásnak, a magyar színészet parlamenti képviselőjének válláról a politikai elit levette a Nemzeti igazgatásának terhét, bár a színház művészi koncepcióját továbbra is a franciásan elegáns esztétikai érzékkel, kiterjedő és naprakész elméleti tudással és megzavarhatatlan politikai kommunikációs készséggel bíró Major alkotta meg. A Nemzeti repertoárját az európai baloldali propaganda-filozófiák jobban meghatározták, mint a magyar...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A luzitán szörny a portugál gyarmatosítók kegyetlenkedéseit, a kiszolgáltatott bennszülöttek sanyarú sorsát ismerteti dialógusok és songok didaktikus váltakozásában. A Peter Weiss-szöveg a Nagyvilágban jelent meg 1967. novemberében A luzitán madárijesztő címmel szintén Garai Gábor fordításában. A mű dokumentumdráma, magában nehezen olvasható propagandaszínházi alapanyag. Agitációs, így improvizációra is alkalmas mű, mely egy szimbolikus figura, a szörny...

A rendezés

Az előadás azonnali sikere a Nemzetiben váratlan, mindez a vezető színházi kánon politikai és ideológiai koncepciójától formailag idegen műfajban is rejlett. Major Tamás kultúrpolitikai státuszából és Peter Weiss elkötelezett baloldali gondolkodói életművéből egyaránt következett, hogy a korszerűnek nevezett színház ilyen erejű és formájú változata a Nemzetibe került, mégis „az egyetlen nagy koncertbe állított” produkció feledtette...

Színészi játék

Az előadás címszereplője egy gigantikus szörny, akit maradék zsákvászonból tűznek össze a játékosok az előadás nyitójelenetében. A szörny leginkább egy groteszken puffadt, szétcsúszott arcvonásokkal tagolt óriási gömb. Weiss írói krédója és az előadásolvasási rendet közvetítő műsorfüzet után fasiszta diktátornak látják és azonosítják a nézők. A kortárs közönségnek két mozzanat újnak számított: az egyik az, hogy...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás koncepciója és formája üres teret kíván, a tér különös tervezett mozgékonysága a hallott tempót alakította látható lüktetéssé. A díszlet- báb- és jelmezterveket készítő Keserű Ilona a neoavantgárd művészgeneráció már ismert alakja, az IPARTERV-csoportban alkotó fiatal művész. A rendszer ilyen puha kettőssége évtizedekre megzavarja a művészi kontextusok értékelését és értését, az előadás látványáról szóló...

Az előadás hatástörténete

Az előadás azonnali, kritikai reakciókban mérhető hatása rendkívül erős. A Nemzeti társulata megújulásra, felfrissülésre szorul, olyan szellemi és művészi izgalmakra, melyek a politikai hatalom ideológiai elvárásaiból fakadnak, mégis beteljesítik a közösség legdinamikusabb, legfiatalabb rétegének vágyát. 1968 után anakronisztikusnak tetszik a forradalmat megmutatni úgy, hogy azon ne egyszerűen a Kommunista Ifjúsági Szövetség világtalálkozójának az egyenlelkesedése érződjék....