Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadásban elhangzó dialógust Mrożek Rendőrség című drámájának első felvonásából írta Jeles András. Maga Mrożek is a groteszk parafrázis technikájával élve olyan helyzetet teremtett, amelyben egy fogoly és egy rendőrfőnők minden szava, reagálása az elsődleges, szemiotikai értés helyett a konnotáló, a kontextusra építő tudás megmozgatását igényelte, hiszen ez a fogoly, aki anarchista lázadás, bombafenyegetés miatt került börtönbe, a dráma jelenében megváltoztatja szándékát, és alá akarja írni a szolgálatkészségét bizonyító iratot.1

Jeles csak a Mrozek-dráma első felvonását használja, annak minden szava elhangzik, de minden szó két hangzó formát kap: egy fals énekbeszédet és egy barokk recitativót. A kettős beszéd auditív élménye kettős kontextust teremt, mely elsődlegesen a beszélők státuszát, másrészt mondataik szemantikáját változtatja meg.

Az 1986-os előadásban elhangzó legdisszonánsabb szó a szabadság. A választott mrożeki dramatikus környezetben és a használt játéknyelvben ez először a fizikai szabadságot (külvilág, levegő, tavasz), majd metaforikus kiterjesztéssel a társadalmi hatalmi kontroll alól kitörni vágyó egyén gondolati szabadságvágyát (függetlenség, önállóság) konnotálja.

Az előadás kar-szólamai felkészítik a nézőt a barbár törzsi dallamok és a harmónia közötti viszony észlelésére, s az eladás vége felé itt, a távoli, érthetetlen szöveghalmazból Petőfi mondatai épülnek fel. Jeles a Kutyák és farkasok dalát rejti egy felhangon énekelt japán népdalba, megidézve Palasovszky Ödön 1930-ban emiatt betiltott estjét és Paál István Petőfi Rockját. Majd zsoltárként, imaként, az oratórium egyik zárásaként Petőfi átokversét választja.

Jeles András: A mosoly birodalma, 1986.Színházkulturális kontextusDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete