Az előadás hatástörténete

Jeles András 1986-os rendezése hatástörténetében a magyar színháztörténet legfontosabb előadásává vált, leginkább azért, mert az értés és a gondolkodás agresszivitásával lépett a politikai színház mezejére. Jeles technikája a harmincas évekbeli Brechtet idézi, aki az érzelmek teljes megszüntetésének elméletét a nácik hatalomra kerülésekor fogalmazta meg. Jeles az azonosulást manipulálásnak tartja, s ezt színházi nyelvet akár formájában, akár elkötelezettségében sokan követik. Az alternatív társulatok sora Schilling Árpádtól Pintér Béláig használja tréning-technikáit, rendezők, például Zsótér Sándor és nyomában Mundruczó Kornél, Bodó Viktor fogalmazzák újra kísérleteit.1

Jeles András: A mosoly birodalma, 1986.Színházkulturális kontextusDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete