Georgij Tovsztonogov: A revizor, 1973.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Nemzeti szokatlanul kemény munkával készült, rendkívüli szakmai elismerést, komoly és tartós visszhangot keltő Revizor-előadása a Kádár-rezsim félidejében, a szovjet-magyar barátság jegyében született, a nyugaton kevésbé ismert, a keleti blokkon belül viszont „a nemzetközi színházi világban a tíz legjobb rendező közé” tartozóként reklámozott Georgij Tovsztonogov irányításával. Nem csak a próbafolyamat hossza és rendje volt szokatlan...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Gogol megközelítését Tovsztonogov azon meggyőződése motiválta, amely az alteritás dramatikus formáinak aktualitását, a jelenhez fűződő „mély és finomabb kapcsolatait” szem előtt tartva, nem az elioti-gadameri, hanem a jaussi klasszikus-felfogást érvényesítette színházi vonatkozásban. Hagyománytörő, egyben hagyományteremtő erővel „azt a pluszt” kívánta felfedezni, amely saját kifejezésmódjává téve szembeállítható „az eddigi, hagyományos Revizor-értelmezésekkel”: az „egyszerű, mindennapos komédiának, szatirikus...

A rendezés

Tovsztonogov horizontváltó rendezése, amely markáns, a leningrádi produkcióban kiérlelt és Budapesten sem módosított koncepcióra épült, olyan interpretációt közvetített, amely mind az irodalomkritikai, mind a színházi hagyományt tekintve újdonságnak számított, s fő erénye „a szövegértelmezés plasztikus láttatása” volt. A vezérelvét adó fantasztikus realizmusnak nem volt magyar tradíciója, hiszen – mint Mihályi Gábor rávilágított – „a mi...

Színészi játék

Tovsztonogov a színészi játék kialakításában is Mejerholdot követte, noha Sztanyiszlavszkij kései elgondolásai felől közelített hozzá. A „helyes fizikai cselekvés” megtalálását ösztönözve, arra vállalkozott, hogy a megfelelő érzelmi töltet hozzáadásával megindítsa a színészben „szerepe belső életének logikai folyamatát, melynek segítségével a színész rátalál színpadi életére”. Úgy vélte, „a szó a cselekvés eredménye”, ezért elengedhetetlennek tartotta „az...

Színházi látvány és hangzás

A Tovsztonogov tervezte díszlet az illúziószínház hatásmechanizmusával való játékot erősítette, naturalista látványelemeket keverve az azokat rendre más kontextusba átbillentő szcenikai megoldásokkal. A színt mindvégig a polgármester otthonának kétszintes építménye uralta, belső lépcsővel, alul terpeszkedő szalonnal, emeleti és oldalsó szobákkal, berendezési tárgyak sokaságával, ám e helyiségeket olykor váratlanul becsúszó fekete falak tüntették el a nézők elől,...

Az előadás hatástörténete

A „kristálytisztán értelmezett” produkció fogadtatása egyöntetűen pozitív volt: a róla napvilágot látott megannyi írásban rendre visszaköszön annak konstatálása, hogy „ilyen alaposan kidolgozott, ennyi ötlettel – ragyogó színpadi tablókkal – felépített előadást, ennyire egységesen jó színészi teljesítményt régen láttunk magyar színpadon”. Jelentősége mégis utóéletében mutatkozott meg igazán: Tovsztonogov rendezése ugyanis elindította a hazai Revizorok sajátos dialógusát....