Márkus Éva, Mikó András: Állami Áruház, 1952.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Az Állami Áruház egyfelől a harmadik azoknak a mai témájú új magyar daraboknak a sorában, amelyek a szocialista-realista operett zsdánovi-malenkovi direktívájának jegyében próbálnak meg eleget tenni a romokból születő színházi kultúra népnevelő feladatának. Másfelől az egyetlen olyan „nevetve-oktató, harcosan pártos” előadás, amely mind a kritikai recepció gazdagsága, mind a nézőszám, mind a hatástörténet tekintetében igazolja...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Gáspár Margit igazgatói működésének sajátossága, hogy a frissen államosított Operettszínház profiljának határozottabb megjelenítése már az 1951-1952-es évadtól összefonódott az új magyar operettek íratásának, előadatásának és teoretizálásának igényével. E törekvés eredménye, hogy az Esti Budapest hasábjain az új kor új konfliktusokkal szembenéző hősei hozzák közös nevezőre Bessenyei Ferenc, Somogyi Erzsi és Latabár Kálmán alakítását Urbán Ernő...

A rendezés

Az elsősorban szinkron- illetve operarendező páros kórusoperettként viszi színre Barabás Tibor és Gádor Béla zenés vígjátékának optimizmusát és szarkazmusát. Az Állami Áruház operett-szüzséjének magját Kerekes Feri és Ilonka kapcsolata alkotja, amelynek pozitív végkifejletét megelőzően az áruház vezérigazgatója hazazavarja a női konfekcióosztály eladónőjét, mert a kedvesét féltő lány hallgat a volt, reakciós igazgatóra, és nem hajlandó...

Színházi látvány és hangzás

A Gáspár Margit vezette Fővárosi Operettszínház mai témájú ősbemutatói szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy „az új operett 1951-ben, a Szovjetunióban lezajlott vitája leszögezte: »az operett mindenekelőtt zenés műfaj«. Vagyis a zene, a szöveg és a tánc egységére törekvő művészi apparátus számára komoly téttel bírt az a kísérlet, amely az offenbachi úton haladva akart alternatívát kínálni...

Színészi játék

A többi mai témájú operetthez hasonlóan az Állami Áruház is modellértékűen mutatja fel, mely szerepkörök esetében milyen keretek között valósítható meg az emberek előtti emberábrázolás igénye. A realizmus imperatívuszának jegyében kérik számon a színészeken a mindennapok öltözködési és viselkedési normáinak betartását (pl. miért ingujjra veszik fel a nagykabátot egy vevő, vagy hogy szép drapp kabátjában...

Az előadás hatástörténete

Az Állami Áruház hatástörténetének két mediálisan különböző fejezete van. Az egyiket az a Gertler Viktor rendezte zenés filmvígjáték nyitja, amely 1953 és 1976 között a negyedik legnagyobb nézőszámot produkálta, s ily módon a színházi emlékezetben azonossá vált az előadással. Az adaptáció az agitációs propaganda céljára használta fel azt a tényt, hogy „a színházba járók többsége...