Vámos László: Az ember tragédiája, 1983.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Vámos László 1983. szeptember 21-i nemzeti színházi Az ember tragédiája díszbemutatója (az 1301. nemzetibeli előadás) több szempontból is jelentős színháztörténeti eseménynek bizonyul. Egyrészt ezen a napon ünnepelték a Paulay Ede-féle ősbemutató 100 éves jubileumát, ebben az évben Madách Imre születésének 160. évfordulóját, s a szegedi Dóm téren nyáron három alkalommal játszott előbemutatóhoz kapcsolódóan a Szegedi Szabadtéri...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A Nemzeti Színház új igazgatójának, dr. Malonyai Dezsőnek és Vámos Lászlónak is többszörösen deklarált állítása, hogy az „ország első színházában” a nemzeti klasszikusok sosem hiányozhatnak a játékrendből. Vámos radikális döntést hozott, amikor – látszólag és szinte – a teljes művet végigjátszatta a három és fél órás, több kritikus szerint is a nézői figyelmet és türelmet...

Rendezés

Vámos nem először találkozott a Madách-művel, korábban három ízben is megrendezte a Szegedi Szabadtéri Játékokon (1965-ben, 1966-ban, 1969-ben), majd 1970-ben Ránki György operaváltozatát a Magyar Állami Operaházban. Nemzeti színházi előadását leginkább olyan hommage-ként próbálja láttatni, amely megkísérel a Tragédia száz éves játék- és értelmezéstörténetének alapkérdései, így például a „látványosság és/vagy eszmeiség” között egyensúlyozni. Mivel azonban a műhöz...

Színészi játék

A látvány és gondolatiság egyenrangúságára – sikertelenül – törekvő, a kísérletezést legfeljebb külsőségeiben vállaló előadás a színészi játékra hárítja át a rendezés hiányosságait. Csakhogy amit Vámos az 1960-as évek Madách Színházában meg tudott valósítani, azt a fajta érzelemdús, színészközpontú teatralitást, „amely nem volt különösképpen elfoglalva a drámák értelmezésével, s részint szabadjára engedte, részint szakmailag koordinálta a...

Színházi látvány és hangzás

Az Tragédia-előadások formakultúrájának problémája a Paulay-rendezéstől kezdődően összekapcsolódott a mű értelmezésének eszmei-gondolati problémáival. A Vámos-rendezés képi világát (díszlet: Csányi Árpád) egyfajta eklektikus disszonancia szervezi, amelyben – szinte teljesen követhetetlenül – hol illusztrálja, hol nem a látvány és a hangzás a szöveget. Így leginkább összekeveredni látszik egy jelmezeiben (jelmez: Vágó Nelly) és olykor kellékeiben is korhűségre törekvő,...

Az előadás hatástörténete

Az előadást a szakírók – az egy Sőtér István „hittételének” kivételével, aki a wagneri „Gesammtkunstwerk” (sic!) megvalósulásának látta a Vámos-rendezést – egységesen, bár különböző mértékű indulatossággal és/vagy kompromisszumkészséggel bukásnak ítélték. S valóban, az előadás színháztörténeti jelentősége nem magában a színrevitelben található, hanem abban a politikai-kulturális közegben, amely lehetővé tette, hogy a Vámos-rendezés létrejöjjön, és az 1980-as...