Dramatikus szöveg, dramaturgia

A 1 Nemzeti Színház új igazgatójának, dr. Malonyai Dezsőnek és Vámos Lászlónak is többszörösen deklarált állítása, hogy az „ország első színházában” a nemzeti klasszikusok sosem hiányozhatnak a játékrendből.2

Vámos radikális döntést hozott, amikor – látszólag és szinte – a teljes művet végigjátszatta a három és fél órás, több kritikus szerint is a nézői figyelmet és türelmet erősen igénybe vevő, két részes előadásában, s ezzel mintegy cselekvő érveléssel kapcsolódott be abba a Paulay-féle ősbemutató óta rendre felmerülő dichotómiába: könyvdráma, filozófiai költemény, Musset kifejezésével élve „karosszéki spektákulum”-e a Tragédia vagy színpadon is játszható mű.3  A teljes szöveg elmondatása, amely a játéktörténetben tagadhatatlanul unikális,4  akkor lehetett volna ígéretes vállalás, ha az „eredeti műhöz való hűség” nemcsak mint egyfajta 19. századra visszautaló archaikus, a jambikusságot kijátszató nemzeti-nyelvi-ideológiai eszményt nyilvánított volna meg,5  hanem a színpadtechnikai és/vagy ideológiai okokból rendre radikálisan meghúzott szöveg rehabilitálását a rendezői koncepció részévé is tette volna.6

Paulaynak egy bonyolult dramaturgiájú, filozófiai kérdésekkel teli és főképp ismeretlen drámát kellett az erre nem felkészült közönséggel 1883-ban megismertetnie.7  Dramaturgiai módosításai, így például radikális szöveg-, szín- és jelenethúzásai mintegy pozitív elrugaszkodási pontokként tekinthetőek a későbbi (kiemelten a Hevesi Sándor, Németh Antal, Gellért Endre–Major Tamás–Marton Endre és Major önállóan rendezte) előadások szövegmódosításai felé.8

Vámosnak és dramaturgjának, Hubay Miklósnak mindezzel nem kellett megküzdenie, s bár a rendező egy nyilatkozatában maga is rögzíti, a nyári szegedi előadáshoz képest történtek húzások a szövegben, a korabeli szakírás – a mű teljességének előadásán és előadhatóságán túl – ezekre a megbúvó, de kifejezetten jelentős módosításokra egyáltalán nem figyelt fel, vagy legalábbis nem kommunikálta. Holott a dramaturgiai változtatásokról általánosságban elmondható, hogy egyrészt a 20. századi Tragédia-játszás szempontjából jól ismerten politikai-ideológiai színezetűek, másrészt megkísérlik – bár nem következetesen, de mégis jól körvonalazhatóan – a szöveget a könnyebb követhetőség látszatával a romantikus (és akár kortársivá olvasható) szervezőelv néhány meghatározó momentumától megtisztítani, azaz egyfajta realisztikus, logikusnak vélt, evilági, a transzcendencia kérdéskörét háttérbe helyező konstrukció felé irányítani.9

Elmarad/nak Lucifer „félre”-megszólalásai (3. szín), a Vizsolyi Biblia zsoltárszövegei (7. szín), Rudolf császár alkímiára és alkimistákra vonatkozó beszéde (8. szín), egy a forradalmi eszmék messze a párizsi színen túl is értelmezhető (!) egysége (9. szín)10  vagy az Angyalok karának záró szózata (15. szín).

A transzcendens hatalomról (a dicső tanról) szóló szövegrészek több ízben sem Ádám állításaiként hangoznak el, hanem leginkább Ádám kétségeiben vagy az igaz/abb hitért folytatott hiábavaló küzdelemben (7., 12. szín)11 .

Az előadás egészére talán legnagyobb hatással bíró rendezői-dramaturgiai koncepcionális döntéseként úgy sorolódnak át szövegrészek az egyes színekben, illetve a színek zárlataiban (4., 5., 7., 8. szín), hogy bár áttekinthetőbbé, „logikusabbá” teszik a cselekménymenetet, de éppen ezáltal vissza is vonják a történelmi realista játékhagyománytól való elhajlás lehetőségét, mivel Ádám szerepfelvételeit az egyes színekben állandóvá teszik. KÉP 2Fotó: Iklády László (1983). Forrás: www.szinhaz.net A római szín  Így kizárólag a színek zárlataiban, tehát közben nem reflektálhat sem az adott jelenetre, sem a cselekmény korábbi történéseire és viszonyaira, s ekképp magára az álomra sem vagy a drámai cselekményből kiutaló történelmi múltra és mitologikus példáira (13. szín),12  amelyre pedig a Madách-szöveg izgalmas lehetőségeket adna (pl. 7., 14. szín)13 .

Vámos László: Az ember tragédiája, 1983.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete