Az előadás színházkulturális kontextusa

A romániai politikai és kulturális életben, főleg a Román Kommunista Párt 1971. július 4-én megszabott új irányelveinek kihirdetését követően, a színházak műsorán egymás után jelentek meg olyan darabok, melyek alkalmasak voltak a hatalmi mechanizmusoknak, a diktatúra természetének metaforikus ábrázolására. Többek között aránylag rövid idő alatt három magyar színház is (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely) műsorra tűzte a második világháború után Erdélyben sehol sem játszott Tragédiát. Az előadások a hatalmi önkény elleni megnyilatkozásokként bizonyultak jelentőseknek, ugyanakkor az 1965-ben Romániában elindult ún. reteatralizálási folyamat eredményeiként is, hiszen Madách drámája különösen alkalmas az irodalmi illusztrációtól eltávolodó, az autonóm színházi nyelvezet kialakítását célzó törekvések megvalósítására. Harag nem véletlenül választotta főszereplőjéül a tömeget. 1975-ben, amikor a Tragédia Marosvásárhelyen színre került, a terror alatt senyvedő, folyamatosan manipulált romániai lakosság (ezen belül kiemelten a magyarság) mérhetetlen elnyomásban élt. A szigorúan a „korban élő”, a saját korára reflektáló rendező merész gesztussal kívánta fölhívni a figyelmet a manipulálhatóság veszélyére.

KÉP AAthéni szín. Lohinszky Loránd (Lucifer), Bács Ferenc (Ádám). Fotó: Marx József (1975), Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya.
Harag György: Az ember tragédiája, 1975.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete