Színházi látvány és hangzás

Az előadás elsősorban a térbeli kifejezésre, az intenzív látványvilág kialakítására koncentrált.

KÉP EPárizs, csoportjelenet a Guillotine tövében. Fotó: Marx József (1975), Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya.

Erőteljes képeinek klipszerűen gyors változásai (londoni szín) vagy éppen lassított mozgásban való kibontakozása (eszkimó-szín) sajátos dinamikát eredményezett, valódi „szcenikai szuperprodukciót”.1 A rendező nagy jelentőséget tulajdonított a beszéd szavakon túli kiterjedésének, a hallható, de nem artikulált hangok nyelvén közvetíthető tartalmak megfogalmazásának. Nagy szerepe volt a gondosan kidolgozott zajoknak, zörejeknek, a tömeg hangjainak, ütemes dobajainak, a lépések zajának, a vasfelületekhez csapódó testek csattanásának, a fegyverek dobogásának, a tárgyak csattogásának, a dallam nélküli zümmögéseknek.

KÉP FRóma. Ferenczy István (Péter Apostol) és a tömeg. Fotó: Marx József (1975), Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya.

A római képben és Londonban sajátos hangzásvilágú dalok is elhangzanak, melyeket a kórusok ismétlései felerősítenek (pl. a „Zúg az élet tengerárja” kezdetű rockos hangszerelésű dal). A kórus használata nemcsak zenei betétekben, hanem a prózai beszédben is megjelenik, felerősít, gyakran zanzásít, amikor nem a szöveg tartalma, hanem hangulati hatása kerül előtérbe.2 Harag a tárgyak, a mozdulatok, a magatartások, a gesztusok vizuális nyelvét akusztikai elemekkel gazdagítja:

KÉP GRóma, csoportos orgia. Fotó: Marx József (1975), Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Reklám-, Dokumentációs és Kutatási Osztálya.

ebben a tér és idő követelményeihez igazodva funkcionálisan továbbgondolja, a szöveg és a társulat adottságaihoz alkalmazza a totális színházra vonatkozó saját koncepcióját. Mesteri fény- és térkezelésének kitűnő példája az Űr-jelenet esszenciális jellege és egyszerű teatralitása. A színészi beszéd terén Harag a romantikus deklamáció általános kliséit az előadás egész szerkezetében és minden apró pillanatában a szöveg értelmi egységeinek pontos feltérképezésével, az érzelmek, a szenvedélyek és a gondolatok születési pillanatainak tudatosításával helyettesítette.

Harag György: Az ember tragédiája, 1975.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete