Színházi látvány és hangzás

A mű születésekor a zene és koreográfia egyszerre komponálódott. Talán ezért is az inkább modern táncra, mint balettra jellemző muzikális-koreográfia. A mozdulat és zene összekapcsolásának megközelítésmódja Kurt Joos Zöld asztal című balettjének asztal körüli jelenetével illetve a halál figurájának táncával vonható párhuzamba. A sötét térben fénnyel megvilágított nyers pódium mintegy színpad a színpadon funkcionál a darabban. Az alakok ruhája, akárcsak a díszlet szimbolikus jelentéssel bírnak: a lány fehér ruhája a szüzesség, tisztaság, mártíromság képét erősíti, még a katonák acél szürkéje a világukban eluralkodó hidegséget, ridegséget, az átvitt értelmű mocsokét. Így fekete és fehér, jó és rossz harca tényleges képet ölt a darabban. A díszletek is utalások: a pódium mögé felhúzott szögesdrót, Auschwitz után, a berlini fal építésének évében akaratlanul politikai, történelmi asszociációkat ébreszthetett. A mártíromságra utaló motívumok – mint például a keresztfaként is értelmezhető akasztófa- korábban említett sorát a koreográfia fordított Piéta eleme tovább erősítette. A díszleten, kosztümön túl a színpadi mű használja, sőt kihasználja fény, megvilágítás mint dramaturgiai elem vizuális  lehetőségeit:  a kezdéskor a kereső fénynyalábok  szinte a néző arcába vágnak.

Eck Imre: Az iszonyat balladája, 1961.Színházkulturális kontextusDramaturgiaRendezés és koreográfiaSzínházi látvány és hangzásA táncosok alakításaAz előadás hatástörténete