Az előadás hatástörténete

Az Iszonyat balladája Eck Imre alkotói periódusának és a Pécsi Balett sikertörténetének kezdete. A korai koreográfiák – így Az iszonyat balladája is – több szempontból modellértékűek voltak: egyrészről a kortárs zeneszerzők munkába állításával hozzájárultak a kortársi magyar zene terjesztéséhez, népszerűsítéséhez. Másrészről, azon túl, hogy előkészítették a terepet a kortárs magyar balett számára,1 nemzetközi szinten hatást gyakoroltak a korabeli cseh (akkor csehszlovák) koreográfusok új generációjára is.2 Ugyanakkor Eck művei túlmutatva a tánc területén, az egész magyar kulturális-szellemi életre befolyással voltak: „Eck-balettet nézni akkor zarándokútnak számított. Festők írók, más művészek egyaránt eseménynek könyvelték el, jelzésnek, riadónak, kezdetnek, valaminek, ami megindult, amire oda kell figyelni, jó jelnek, hogy mégis lehet Magyarországon valamit csinálni.3 Az Iszonyat balladája, az egyik legismertebb Eck darabnak számít, ma is repertoáron tartják.4 Valószínűleg a zene és a mozdulatok összhangja, a forma és kifejezés komplexitása adja az okot arra, hogy a sorra következő generációk többször felújítsák.

Eck Imre: Az iszonyat balladája, 1961.Színházkulturális kontextusDramaturgiaRendezés és koreográfiaSzínházi látvány és hangzásA táncosok alakításaAz előadás hatástörténete