Ruszt József: Bánk bán ’96, 1996.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Ruszt az 1990-es évek első felének kiemelkedően jelentős független színpadi előadásai után újabb (életművének utolsó) társulatszervező kísérletébe kezdett, amikor előbb a Budapesti Kamaraszínház tagjaként, majd 1995-től művészeti vezetőjeként folytatta több évtizedes „misszióját”, klasszikus magyar és külföldi drámákat radikálisan újraértelmező előadássorozatát. Életműve utolsó nagy magyar klasszikusértelmezése – a másfél évtizedes visszatérő tervezést követően, a millecentenárium évében...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Ruszt dramaturgiai átszerkesztésében több évtizedes gyakorlatát követi, amikor Illyés Gyula átiratának felhasználásával és Forgách András dramaturg segítségével „újrafordítja” Katona klasszikus szövegét, hogy a színészek számára játszható, a nézőknek pedig érthető, értelmezhető, jelen való színházat mutathasson. Mindenekelőtt radikálisan irtják – Ruszt kifejezésével élve – a „barokkiádákat”, mindenféle túlbeszélést (jelentősen megrövidül pl. Bánk és Tiborc 1. találkozása,...

Rendezés

Ruszt, ahogyan a címváltozat időpont-megjelölése is mutatja (Bánk bán ’96), a jelenből olvassa újra a reformkorból újraolvasott 13. századi történetet. Rendezése nem csupán, sőt, nem elsősorban szembesíti a különböző történelmi korokat (a hősi múltat és az értékvesztett jelent), hanem a magyar Bánk bán-mítoszt olyan intertextuális játék részévé teszi, amelynek idézetei, stílusrétegei egymást értelmezik, és folyamatosan...

Színészi játék

A szereplők tehát egyszerre identitás- és színháztörténeti szólamok hordozói, akik hol a historizáló-deklamáló, hol a pszichologizó illúziószínház játéktradícióit (pontosabban azok csődjét) mutatják meg, s teszik műviségükkel olykor komikum forrásává. Ruszt előadásában a stílusegység hitelességdekonstruálása gyakran a tragikus-patetikus és komikus-ironikus-szatirikus elemek keveredésében jelenik meg. Évtizedes lélektani realista szerepábrázolás hagyományát játszatja újra Petur meghódoltatásának, Melinda megtébolyodásának, Bánk...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás vizuális és akusztikai rendszere is a megidézett teátrális hagyomány fragmentumaival, inter- és intratextuális utalásaival, mintegy önértelmező-ironikus keretként hoz létre feszültséget a történeti kontextus és a játék aktualitása között. A szárával a nézők közé benyúló T-alakú dobogórendszer játéktere, a hátsó és az előrenyúló színpadrész találkozásában oszloppal Ruszt Asbóth utcai stúdió-előadásainak visszatérő térformája. Az alig...

Az előadás hatástörténete

Jellemzően a kritikai reflexió korabeli (1996-os) állapotára és elvárásrendszerére, szinte totális tanácstalanság, dühödt, bosszankodó értetlenség és dialógusképtelenség fogadta az előadást. Még a néhány – Szántó Judit és Koltai Tamás – kivételnek tekinthető, elsősorban nem értékelő, hanem értelmező elemzés sem tudott mit kezdeni a mise-en-scene performatív sokszínűségével, a játékmódok egymást átíró, mellérendelő pluralizmusával. Holott a Ruszt-előadás...