Dramatikus szöveg, dramaturgia

Ruszt dramaturgiai átszerkesztésében több évtizedes gyakorlatát követi, amikor Illyés Gyula átiratának felhasználásával és Forgách András dramaturg segítségével „újrafordítja” Katona klasszikus szövegét, hogy a színészek számára játszható, a nézőknek pedig érthető, értelmezhető, jelen való színházat mutathasson.1

Mindenekelőtt radikálisan irtják – Ruszt kifejezésével élve – a „barokkiádákat”, mindenféle túlbeszélést (jelentősen megrövidül pl. Bánk és Tiborc 1. találkozása, Bánk „két fátyolt szakasztok el”-monológja, a békétlenek nyitójelenete Bánk érkezéséig, Tiborc és Bánk régi ismeretségének vagy Mikhál bán 4. szakaszbeli, a spanyol múltról és családjáról való elbeszélése), illetve avítt, nehezen vagy egyáltalán nem érthető kifejezéseket, mondatszerkezeteket egyfajta „szófejtő, értelemfejtő” céllal alakítanak követhetővé.2 Csakhogy a dramatikus szöveg feltűnően sem nem egységesen „modernizálta”, sem nem egységesen rövidítette Katona szövegét: az átdolgozás sok archaikus megszólalást és monológot (pl. Tiborc 3. szakaszbeli, a nemzet nyomoráról szóló vagy Bánk Ottóról és a merániakról mondott átokmonológját) érintetlenül hagyta.

Mind az archaizmusok és neologizmusok, mind a sorharcokká tömörített párbeszédek és tempóváltó monológok folyamatos feszültséget tartanak fenn a szövegben, csakúgy, mint az idegen nyelvű betétek (a bojóthiak spanyol, a merániak német nyelvű megszólalásai) vagy Erkel Bánk bán-operájának szövegszinten is megjelenő megidézése („Melinda helyett köszönni kell!” helyett „Melindáért köszönni tartozom” mondja az előadásban Bánk Gertrudisnak).

Bár a Katona-mű szüzséje tisztán nyomon követhető maradt, tehát nem történt meg a cselekménymenet linearitásának felfüggesztése, maga az átírás ténye a szöveg hagyományos érinthetetlenségkonvencióját támadta meg. Ezért is érthető, hogy Ruszt minden nyilatkozatában brechti léptékű szövegátírásról, új műfordításról beszélt,3 hiszen a Bánk bán a szövegközpontú színházi hagyomány kiemelten terhelt műve, s az átírással a történelmi-kulturális tradícióvá kövült, frazémákká vált Bánk bán-i mondatokat kísérelték meg kiszabadítani a historizáló szavalás és a nézői elvárások konvencióiból.4

A dramatikus szöveg módosításai, a többféle nyelvi regiszter egymásba játszatása lehetőséget adott nemcsak a szerepértelmezések, illetve a dramatikus helyzetek kimenetelének és modalitásának átalakítására, hanem a színházi narratíva egységességének kibillentését is megcélozták.5

Ruszt József: Bánk bán ’96, 1996.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete