Az előadás színházkulturális kontextusa

A 2006-ban Kossuth-díjjal kitüntetett Zsótér Sándor Bánk-bánelőadása több szempontból is kiemelkedően jelentős színháztörténeti esemény.  Egyrészt a 2004-es kamrabeli Csongor és Tündéhez hasonlóan ismét kísérletet tett nemzeti drámáink egyikének radikális újraértelmezésére. Másrészt Peer Gynt-rendezését követően újra lehetősége nyílt arra, hogy együtt dolgozzon a Krétakörrel, és annak (Biberach szerepét játszó) művészeti vezetőjével, Schilling Árpáddal, aki a bemutatót...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A zsótéri invenció abban a bátor gesztusban rejlik, hogy mer tudomást sem venni a dráma színháztörténeti recepciójának azzal a Hevesi Sándor, Illyés Gyula és Mészöly Dezső szövegátirataiban megnyilvánuló beállítódásával, mely Katona második, 1819-ben írt szövegváltozatát a kor nézői és színészi elvárásaihoz akarja idomítani.  Következésképp XIX. századi nemzeti drámánk legújabb rendezése nem azért válik „néző- és...

Rendezés

A rendezés három felvonássá szervezi az előversengést és az öt szakaszt, hogy több órán keresztül hallhassa a közönség az eredeti szöveget, s próbálja érteni és érzékelni Katona jelen idejűségét. Az előadás e radikális vállalása mellett határozottan kerüli el mind a politikai aktualizálás, mind az irónia és/vagy a paródia – a Krétakörtől nem előzmény nélkül várható...

Színészi játék

Az előadás szereplőinek játékát is az 5. szakasz újraolvasási felhívása alapján érdemes vizsgálni, mivel Gertrudis „halála”, halhatatlansága minden verbális és gesztikus játékpillanatot felülír. A Krétakör társulatának tagjai kiváló alkotótársaknak bizonyulnak ebben a munkában: az első négy szakaszban (itt az 1-2. felvonásban) szerepeiket lélektanilag is követhetően, motivációik megértésére és megmutatására kell építeniük, hogy sztereotípiákon túli összetettségüket...

Színházi látvány és hangzás

Az állandó játszóhellyel nem rendelkező Krétakör-társulat a magyar szecesszió egyik legszebb architektúrájú terét kapta a játék kidolgozásához, a Vakok Állami Intézetének Nádor termét. Zsótér és Ambrus Mária díszlettervező – aki magát a művet is előadásra ajánlotta a rendezőnek – „talált tere”, a tér dekorációja és kellékei folyamatosan a játék szerves részévé válnak, és értelmezői olvasatok...

Az előadás hatástörténete

Az előadás alig egy évadot élt meg, és korántsem aratott osztatlan sikert. A kritikai reflexiók főképp a gondolatiság és a színészi játék egységét, következetességét hiányolták. Zsótér előadása azonban ismételten lehetőséget adott egy újfajta színházi emlékezetképződés létrejöttéhez, s bár maga is tudatában volt kísérlete rövid távú kudarcra ítéltetettségének, mégis igazolta, hogy „az újfajta tekintetű” újraolvasás évszázados...