Az előadás színházkulturális kontextusa

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (1970-ben még Főiskola) az ország legfontosabb és száznegyven évig konkurenciával nem bíró színházi és filmes egyeteme. Az intézmény egyik fő jellemzője, hogy a szakma krémje oktatja a diákokat, és általában a hallgatókból kerülnek ki a következő generációk alkotói is. Ilyen szempontból a Színművészeti központi szerepet tölt be a magyar színházi hagyományban, hiszen nincs még egy olyan intézmény, amelyben ennyi nagyhatású színész és rendező megfordult volna. Részben emiatt is az egyetem működése magán viseli az első nyilvánosság összes irányzatának a hatását – mélyén pedig a második nyilvánosságét. A Színház- és Filmművészeti Egyetem mindig terepe volt a kísérletezésnek, ahol a diákok először próbálhatták ki magukat munka közben professzionális keretek között, tehát saját művészi útkeresésük első állomásait a Színművészetin élték meg. Az 1969/1970-es tanév hírhedt és botrányos vizsgaelőadása volt Peter Handke Közönséggyalázás című darabja Békés András rendezésében.1 Békés harmadéves osztálya vizsgázott ezzel az anyaggal.2 Handke darabja radikálisnak hatott mind a saját kulturális környezetében, mind a magyar színészoktatás közegében. Az Ódry Színpadon az akkori főiskolai színészmesterség vizsgaanyagok többnyire Szép Ernő, Bródy Sándor és Pirandello műveiből készültek.3 Az előadást nem tiltották be, de teljes egészében nem is játszották el. A történteket többen is rögzítették a visszaemlékezéseikben, amelyből ez a történet rekonstruálható: a Közönséggyalázás gyalázó mondatait hallva Ádám Ottó, egyetemi tanár, a színházi főtanszak akkori vezetője egy ponton felállt és kivonult a nézőtérről, félbeszakítva és érvénytelenné téve ezzel a produkciót mint vizsgát.4 A legtöbb interpretációban az előadás mint félbeszakított aktus az államszocialista korszak egyik legfontosabb színházvezetőjének, Ádám Ottónak az underground színházkultúra elleni statementjeként maradt fenn.5

Békés András: Közönséggyalázás, 1970Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete