Színházi látvány és hangzás

Az előadásban nem használtak díszletet, miként ezt Handke szerzői instrukciója is megköveteli.1 Az Ódry Színpad csupasz tere így az előadás keretében önmagát kezdte el jelenteni: az ország legfontosabb és akkor még egyetlen színészképzésének kiemelt, központi játszóhelyét. A játszók szövegének fókusza végig a nézőtér felé irányult, ezért a nézőtér ugyanolyan fontos szerepet kapott, mint maga a színpad. Mindezt erősítette az is, hogy a nézőtéri fény végig égve maradt.2 Békés András azzal a gesztussal, hogy bemutatta a Főiskolán Handke darabját, automatikusan díszletté avatta az Ódry Színpad egészét, beleértve a színpadot és a nézőteret is, ami így talált (ready-made) térként kezdett el funkcionálni. A jelmezekre vonatkozólag egymással ellentétes visszaemlékezések vannak. Handke a darab elején annyit mond a jelmezekről, hogy a színészek „jelentéktelen ruhában” jönnek elő.3 Lehet, hogy Békés tartotta magát ehhez az elképzeléshez, és a színészhallgatók civilben jelentek meg,4 ezzel is illeszkedve a ready-made koncepcióhoz, de az is lehet, hogy jelmezt viseltek: valaki úgy emlékszik, hogy egyforma, uniformizált ruhát hordtak,5 mások szerint pedig az akkori legmenőbb6 nyugati ruhákban voltak.7

Békés András: Közönséggyalázás, 1970Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete