Színészi játék

Kovalik munkája Mejerhold Godunov-rendezésének egyfajta hommage-a. Pár színész és a zene jeleníti meg a Borisz trónra kerülésétől változást remélő néptömeget, s a Grigorij hatalomátvétele utáni végső konklúzió is a sztálini diktatúra előadását idézi: a népet mozdulatlanná dermeszti a felismerés: ez a cár is ugyanolyan lesz, mint az előző. 1

A rendező megbontja a színész-szöveg-figura egységét, s a színészek poszt-brechtiánus 2  módon eltartják a figurákat. 3  E stratégia hatását erősíti, hogy a közel 45-50 szerep 25-re csökken, s ezeket 10 színész játssza. Ily módon az, hogy Gálffi László (Godunov), Béres Ilona (Sujszkij) és Horváth Virgil (Grigorij) csak egy-egy figurát alakít, a hatalmi játszmák főszereplőire irányítja a néző figyelmét. A szereposztást nem a biológiai vagy a társadalmi nem határozza meg, hanem a színészi energia. Kovalik méltó színpadi ellenfelet keresett Gálffi Godunovjának, így kapta Sujszkij szerepét KÉP 1 Béres IlonaKép1 Gálffi László (Godunov) és Béres Ilona (Sujszkij) . 4

Kovalik Balázs: Borisz Godunov, 2002.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete