Színházi látvány és hangzás

Az előadás díszletét a Svoboda-tanítvány Antal Csaba tervezte, aki a dráma belső történéseit, illetve az azokra való alkotói reflexiókat vetítette ki a térbe. A tervező ugyanis boncteremmé változtatja a játékteret, két oldalról indulva króm ajtók sorakoznak egészen a színpad hátsó részének közepéig, ahol derékszöget bezárva találkoznak, elől pedig egy nyitott sír tátong. A tér jobb oldalán egy lift mozgatja fel és le a meggyilkolt cárevicset és a helyére pályázó Grigorijt. A játéktér hátsó részéről acél lépcső vezet fel a (szintén) fém alapzatú galériára, melyet homályos, a szereplőknek csak a sziluettjét megmutató műanyag táblák határolnak. Ez a steril, szögletes tér egyfelől reprezentálja a Kreml-palotát, a Vörös teret, a kolostorokat, Mnyisek házát, a litván kocsmát és a cári palotát is, másfelől a boncterem, mint az élet végállomása groteszkké változtatja a benne zajló hatalmi harcokat, s megkérdőjelezi azok értelmét. 1 Továbbá a szereplők térben való mozgása és mozgatása a státusz-változásokat és hatalmi célokat modellálja, illetve leleplezi, hogy ki-kit mozgat vagy ural. 2 A játéktér előterében húzódik a meggyilkolt cárevics félig kiásott sírjának szcenográfiája: Lénárt Áron újra és újra belekerül, például Borisz fiaként vagy Dimitrijként ücsörög a szélén, illetve Fjodorként löki bele Godunov, ezzel a gesztussal utalva a fiú megölésének indítékára. A felső szintet határoló táblák projektorként is funkcionálnak, amelyeken folyamatosan látjuk Bredár Zsolt interaktív videoinstallációját. A pulzáló emberi szervek, a csorgó, majd laboratóriumi üvegben behozott vér látványa konnotálhatja a hatalmi harcok valódi természetét: a taktikázások és konspirációk mögötti nyers, brutális történéseket. A konstruktivista díszlet tartozéka még egy kör alakú fémszerkezet, melyben a zenészek foglalnak helyet. A vonósnégyes felhúzása és leengedése ugyanúgy elidegenítőleg hat, mint az élőzene, továbbá ez lesz a helyszíne (a zenészekkel együtt) a szökőkútnál játszódó Grigorij-Marina kettősnek.

Benedek Mari kortalan jelmezeinek formai letisztultsága és színvilága (Godunov piros, Sujszkij kék, Marina sárga, Kszényija fehér, a nép/bojárok fekete stb. öltözete) is a konstruktivizmus képzőművészeti alkotásait idézi. A színek együttes látványa – például Borisz haldoklásakor – egy elemeire széthullott Mondrian-képre vagy Kazimir Malevics szuprematista alkotásaira emlékeztetheti a nézőt.

Az előadás kísérőzenéjét Sosztakovics vonósnégyeseiből válogatta a rendező.  Kovalik a hatalomért folyó harc mellett a diktatórikus hatalomgyakorlás és az abban való létezés lélektanát is feltárja az előadásban. S mivel Sosztakovics a sztálini diktatúra elszenvedője és (zenei) krónikása, az ő életrajzát is játékba hozza a rendező a zenei részletekkel. Sőt, maga Sztálin elismerően nyilatkozott Godunov politikájáról és igen megértően a gyerekgyilkosság bűnéről. 3 Az előadás nyitányában a 2. vonósnégyes rövid részlete hangzik el mollban, megelőlegezve a következő események tragikus hangvételét. A hol lírai, hol szinte horrorisztikus színezetű zenei betétek egyrészt a diktatúrák félelemmel és feszültséggel teli atmoszféráját idézik – például a Sujszkij entrée-jét kísérő tremolo -, másrészt gyakran szerkezetükben is leképezik a színpadi történéseket. Például a harmadik jelenetben, a Borisz „megkoronázására” váró nép megnyilatkozásának formája és módja megfeleltethető a 11. vonósnégyesből elhangzó fúga expozíciónak.  Dömötör András duxa után, az újabb és újabb szólamok jelzik Debreczeny Csaba, majd Járó Zsuzsa „belépését”, a fúga témáját pedig az a kérdés adja, hogy vajon Borisz elfogadja-e a trónt. Szintén ebben a jelenetben, a témabemutatás vége felé megjelenő, macskanyávogásra emlékeztető glissandok a nép és a bojárok hízelgését érzékeltetik, akik „könnyek közt kérik”, hogy legyen Borisz a cár. Később Mnyisek házában Marina, majd a vendégek is glissandok kíséretében törleszkednek a Bitorlóhoz. Tehát ez esetben a zene a szereplők belső történéseinek imitációja.

Kovalik Balázs: Borisz Godunov, 2002.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete