Tompa Gábor: Buszmegálló, 1989.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Buszmegállót 1989. április 23-án mutatják be a kolozsvári Állami Magyar Színházban. A rendszerváltás közvetlen közelében a romániai magyar kisebbség, ezen belül a romániai magyar színház a nacionalista elnyomás és elrománosítás fenyegetése alatt létezik. A kemény diktatúra utolsó évében a magyar művészeti intézmények működése sok szempontból veszélyeztetett. A sajtótermékekben tiltott a magyar helységnevek használata, ezért...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A 2000-ben irodalmi Nobel-díjjal kitűntetett Kao Hszing-Csien (Gao Xingjian) kínai író drámáját Polonyi Péter fordította magyarra 1984-ban. A soha nem érkező buszra várakozó emberek abszurd helyzetéről szóló, bizonytalan idejű és végkifejletű történetet precíz keretbe ágyazza a szerző, aki bevezetője kilenc pontjában ismerteti elképzeléseit a színrevitel körülményeiről: a szöveg zeneiségéről, líraiságáról, a ritmusról, a valósághűség és...

A rendezés

Az abszurd szövegek világában otthonosan mozgó rendező sajátos, egységes nyelvet használ, koherens világot épít. A Buszmegálló szervesen illeszkedik Tompa Gábor rendezéseinek sorába: egyedi koncepciójú, hátborzongatóan pontos korrajzot kínál, miközben beleszövi korábbi és későbbi előadásainak motívumait is. A Hamletet (Kolozsvár, 1987) záró vasfüggönytől mintha egyenes út vezetne Ma üzletvezető utolsó mondatával („Hé, várjanak, csak megkötöm a...

Színészi játék

Az előadásban egymástól távol álló generációkhoz tartozó színészek játszanak. Orosz Lujza (Családanya) és Senkálszky Endre (Öregapó) túl vannak már a nyugdíjkorhatáron, erre az előadásra „térnek vissza”. E visszatérést, valamint a megbecsült és nagyra értékelt színészek ilyen közelségét több kritika is méltatja. Esetükben a tét az egyszerűség megtalálása, a patetikus vagy túlzottan teátrális gesztusok mellőzése, ami...

Színházi látvány és hangzás

A díszlet és a jelmezek tervezője Theodor T. Ciupe, a Kolozsvári Nemzeti Színház szcenográfusa. A játéktér leghangsúlyosabb eleme a megállót jelző szürke vaskorlát. A látványt és a térérzetet a színpadbelső és szerelései, a vasfüggöny és a szintén a színpadon, padokon és székeken elhelyezkedő nézők közösen teremtik meg. Fontos szerepet játszik a Szemüveges (Bíró József) digitális...

Az előadás hatástörténete

A Buszmegálló majdnem a diktatúra megdöntésének pillanatában született: bizonyos értelemben színházi paradigmaváltást jelez, miközben sűríti a szimbolikus, metaforikus színházi nyelv formai jellemzőit is. Az átalakulás forgatagában talán nem kapott a jelentőségéhez és a hatásához mérhető mennyiségű méltatást vagy visszajelzést, de egyértelműen fontos szerepet játszott az erdélyi magyar és a magyarországi színház kapcsolatának megújulásában. Közvetlenül a...