Victor Ioan Frunză: Cseresznyéskert, 1991.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Marton Endre 1971-es Ivanov rendezése után húsz évig nem visznek színre Csehovot a Nemzeti Színházban, amikor Ablonczy László, a Nemzeti pár hónapja kinevezett igazgatója felkéri a kolozsvári Nemzeti Színházat vezető Victor Ioan Frunzăt. Gellért Endre 1948-as munkája után a Nemzeti történetének ez a második Cseresznyéskert-bemutatója, a román vendégrendező munkásságának pedig első és eddigi egyetlen Csehov-adaptációja....

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A Tóth Árpád fordításában szinte húzás nélkül adaptált csehovi textusból kiinduló asszociációk strukturálják Frunză-Grand „szuggesztíven teátrális vízióját”. Az előadást dramaturgként jegyző Bereczky Erzsébet és a reteatralizálást hirdető színházi közegből érkező román alkotópáros képzőművészeti ihletettségű vizuális dramaturgiája egyfelől az emlékezést, a gyermekkora vetett nosztalgikus pillantást tematizálja, másfelől az elmúlást metaforizálja. A Lopahin-Dunyasa kettős elé beiktatott előjátékban...

Rendezés

A színrevitel mellőzi mind a politikai színezetű olvasatot (nem osztálykülönbségekre vagy az új rend hatalomátvételére helyezi a hangsúlyt), mind a cseresznyéskert sorsának kérdését, tehát nem a birtok elvesztésének folyamatára, hanem magára a teátrális helyzet(ek)re/ színházi jelenidejűségre fókuszál. Frunză (és Grand) „szimbolikus-expresszív színpadfilozófiája” a dramatikus viszonyokat, (tudattalan) vágyakat és érzelmeket magával ragadó képekbe fogalmazó rendezői nyelv...

Színészi játék

Frunză színészvezetése nyomán a román expresszív játéktechnika válik meghatározóvá, a dramatikus szituációt szabadabban kezelő, érzékibb szerepmegközelítés és szenvedélyesebb színpadi (jelen)lét. A különböző játéknyelvi elemek között alternáló színészi alakításokban a szélsőséges stilizáltságot olykor halványan átszínezik (lélektani) realistábbra. Béres Ilona Ljubov Andrejevnája elrajzolt mondén hölgy, az önáltatást hamisan csengő intonáció jelzi, az emlékekbe merülést és érzelmei intenzitását...

Színházi látvány és hangzás

Frunză állandó alkotótársa, Adriana Grand (részben a szürrealizmus jegyében készült) szcenográfiája a csehovi textusra épülő asszociációk ihlette „véghangulatot sugalló képzőművészeti alkotás”. A négy felvonás szerzői instrukciói szerinti helyszíneket egyetlen onirikus világot mintázó forgószínpadra épített, csigavonalszerűen emelkedő domb reprezentálja, melyet gyermekjátékokkal, szobortorzókkal és az alsó szinten deformált bútorokkal/felismerhetetlen kacatokkal, „az élet kidőlt-bedőlt relikviáival” zsúfolnak tele. Utóbbi,...

Az előadás hatástörténete

Frunză Csehov-rendezése a kritikák tanúsága szerint röviddel a bemutató után csak negyed házzal megy, néhány előadás után lekerül a színház műsoráról. Frunză színrevitele mind a vizualitás/képszerűség jelentőségével, mind a játéknyelvvel való szokatlan kísérletezéssel megelőlegezi a hazai Csehov-játszást megújító (elsősorban az új teatralitáshoz sorolható) előadásokat, mint Telihay Péter 1996-tól induló szegedi Csehov-ciklusa (A Manó, 1996; A...