Rendezés

A rendezés Csehov jól ismert darabjára a Cseresznyéskertre, és az ahhoz kapcsolódó, a nézőkben élő Cseresznyéskert-mítoszra reflektál.1 Csehov tulajdonképpen csak egy ürügy. A színpadi alakok burleszk-jeleneteken keresztül idézik fel a múltat, a kertet, megjelennek a darab fontosabb motívumai, közben a háttérre kivetített diaképek megelevenednek a színpadon, a szereplők próbálják felvenni a képeken látható alakok pozitúráit, próbálnak megfelelni a képnek, de természetesen az értelmezés itt is félrecsúszik, és a színpadon csak a fotók életre kelt groteszk másait láthatjuk.2 Tehát a rendezői koncepció legfontosabb része, hogy az előadás tulajdonképpen egyetlen pillanatot, az elutazás, a kert elvesztésének pillanatát ragadja meg, azt tágítja ki, nagyítja fel, ezt a pillanatot járják körbe a színészek az egymást követő szekvenciák során.

Hudi László: Cseresznyéskert, 1998.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaRendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete