Marton Endre: Czillei és a Hunyadiak, 1966.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Vörösmarty a shakespeare-i királydrámákat idéző tragédiája volt az első új bemutató, melyet a Nemzeti Színház Hevesi Sándor téri épületében mutattak be 1966. november 4-én. A Czillei és a Hunyadiak színpadra állításához Major Tamás szerint: „[a] Nemzeti Színház Shakespeare-előadásai és a Shakespeare-drámákon nevelkedett közönség, rendezők, dramaturgok, színészek, díszlet- és jelmeztervezők kellettek”, hogy a darabot „úgy mutassuk...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Benedek András és Mészöly Dezső jelentős mértékű átdolgozása éles vitát váltott ki a korabeli sajtóban. Pándi Pál kifogásolta az átdolgozás mértékét, szemben Hevesi Sándoréval, aki szerinte helyesen csak a rövidítésre korlátozta a dramaturgiai munkát. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a dramaturgok klasszikus szöveg tiszteletének figyelmen kívül hagyásával szerepeket vontak össze, egyes jeleneteket és szerepeket bővítettek, rövidítettek, sőt...

A rendezés

Munkája során Marton Endre az 1923-as Hevesi-rendezés „örökét” folytatta. A színpadon a drámai konfliktus helyett a kort helyezte az egyik oldalra, míg a másikra az egymással viszálykodó főurakat. A mű szerkezetét az egymásnak „felelgető” montázsszerű, a valóságtükröztetés gyorsabb tempóját felvevő epizódokból alkotta meg. A kritika rendezésével meglehetősen elégedett volt: kiemelték a Shakespeare színpadát idéző szárnyaló...

Színészi játék

Dersi Tamás írása szerint Marton célkitűzése az volt, hogy színészei a túlzások kerülésével, a mű nyelvi szépségeinek megtartására törekedjenek a szerepformálásban és a szövegmondásban egyaránt. Farkas László szerint „tiszta, pontos, szép szövegmondással, a gondos, egészséges szép” hangképzés jellemzi a darabot, ami különösen a fiatal színészek játékát tette méltóságteljessé. Nagy Péter viszont felrótta Martonnak, hogy elsődlegesen...

Színházi látvány és hangzás

Marton a maga definiálta „totális színház” eszményétől ösztönözve nagy hangsúlyt fektetett a látványra. „[S]zínpadtechnikai leleménnyel” áthidalta a darab gyengeségeit, és újrateremtette „látvány és akusztika, történet és történelem egységét”. Ennek érdekében megritkította a darabot jellemző „romantikus lombozatot”, hogy Vörösmarty nyelve minél jobban érvényesüljön. Ezt a célt szolgálta egyrészt Durkó Zsolt a jelenetek elválasztására szorítkozó korfestő egyházi...

Az előadás hatástörténete

Az előadás felújítása a Magyar klasszikus drámák ünnepi hetének (1972. március 15–április 4.) nyitányaként debütált. A Czillei és a Hunyadiak 1966–1969 között folyamatosan szerepelt a Nemzeti repertoárjában, de a kritika szerint nem vesztett frissességéből. Pályi András a darab (és az 1963-as rádiós rendezés) színháztörténeti szerepét a klasszikus drámakincsünket „ápolni és feléleszteni kívánó” törekvés „egyik jelentős...