Dramatikus szöveg, dramaturgia

Benedek András és Mészöly Dezső jelentős mértékű átdolgozása éles vitát váltott ki a korabeli sajtóban.1 Pándi Pál kifogásolta az átdolgozás mértékét, szemben Hevesi Sándoréval, aki szerinte helyesen csak a rövidítésre korlátozta a dramaturgiai munkát. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a dramaturgok klasszikus szöveg tiszteletének figyelmen kívül hagyásával szerepeket vontak össze, egyes jeleneteket és szerepeket bővítettek, rövidítettek, sőt olykor megsértve a szerzői szándékot „»belejambizáltak«” 2 a drámába. Pándi kiemelte, hogy az átdolgozás által a konfliktus szembetűnőbbé vált, viszont elhalványult a reformkori eszmei tartalom.3 Major Tamás védelmébe vette a Pándi képviselte „irodalmi nézőponttal” szemben az átdolgozás „színházi” szemléletét. Szerinte a dramatikus szöveg nem csupán szöveg és a „költő mondanivalój[ából]”, hanem az „előadás egészéből hallható ki”, ezért a színháznak „változtatnia kell” a klasszikusok szövegén, hogy az a „mának is mondjon valamit”.4 Tóth Dezső Pándival szemben elismerte, hogy az átdolgozók „elődeiket meghaladó gondossággal jártak el”5 . Az átdolgozás a szervetlen elemek eltávolításával kibontotta az „»eredeti«” dramaturgiát, miközben „jóformán minden értéket” megőrzött, a szövegbe került „idegen matéria” pedig elenyésző. A változtatások olyan technikai jellegű módosítások, amelyek növelik a színszerűséget és az áttekinthetőséget. Az átalakítás elfogadható nyelvi-stiláris változtatásokkal járt, melyeknek elsősorban „vörösmartyas fordulatok” és „ízes archaizmusok” estek áldozatul. Kiemelte, hogy az átdolgozók jobban differenciálták a Hunyadiak táborát, felszínre hozták László belső jellemfejlődését, királyellenességének fokozatos, a darab végére történő megerősödését.6

Marton Endre: Czillei és a Hunyadiak, 1966.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete