Színházi látvány és hangzás

Marton a maga definiálta „totális színház” eszményétől ösztönözve nagy hangsúlyt fektetett a látványra.1 „[S]zínpadtechnikai leleménnyel” áthidalta a darab gyengeségeit, és újrateremtette „látvány és akusztika, történet és történelem egységét”. 2 Ennek érdekében megritkította a darabot jellemző „romantikus lombozatot”, hogy Vörösmarty nyelve minél jobban érvényesüljön.3 Ezt a célt szolgálta egyrészt Durkó Zsolt a jelenetek elválasztására szorítkozó korfestő egyházi és világi zenéje; másrészt Varga Mátyás puritán deszka-pannókból álló, a nyílt színen váltakozó díszletelemei; harmadrészt Schäffer Judit dekoratív,

KÉP CVáradi Hédi (Ágnes) és Sinkovits Imre (Czillei Ulrik). Fotó: Keleti Éva (1966). Forrás: www.szinhaziadattar.hu (Letöltés: 2018.08.18.)

a karakterek változóképességét kiemelő, visszafogott kosztümjei.4

Marton Endre: Czillei és a Hunyadiak, 1966.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete