Az előadás hatástörténete

Az előadás felújítása1 a Magyar klasszikus drámák ünnepi hetének (1972. március 15–április 4.) nyitányaként debütált.2 A Czillei és a Hunyadiak 1966–1969 között folyamatosan szerepelt a Nemzeti repertoárjában, de a kritika szerint nem vesztett frissességéből. Pályi András a darab (és az 1963-as rádiós rendezés) színháztörténeti szerepét a klasszikus drámakincsünket „ápolni és feléleszteni kívánó” törekvés „egyik jelentős első” állomásaként határozta meg, mely az „elmúlt tíz esztendő alatt mind erősebb és határozottabb lett.” Ehhez a törekvéshez sorolta a színpadra állított klasszikusok közül az ünnepi hét darabjain kívül, Madách történeti drámainak felújításait,3 valamint a Körszínházban és a Thália Színházban 1967-ben bemutatott Petőfi-darabot, a Tigris és hiénát (rendező: Kazimir Károly).4 A Czillei és a Hunyadiak hazai és külföldi vendégjátékokon gyakran és nagy sikerrel szerepelt, így 1968-ban Székesfehérvárott,5 majd 1972-ben Helsinkiben,6 1974-ben pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Marton Endre: Czillei és a Hunyadiak, 1966.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete