Jeles András: Drámai események, 1985.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Dobozy Imre darabját 1958. április 4-ére szánták, ekkor egyszerre, erre az ünnepi alkalomra mutatta be a budapesti Jókai Színház Simon Zsuzsa és a Szolnoki Szigligeti Színház Nógrádi Róbert rendezésében. 1967-től április negyedike a tavaszi hármas ünnepek, a Forradalmi Ifjúsági Napok záróeseménye, az a nap, amikor a szovjet hadsereg 1945-ben felszabadította Magyarországot a nácik uralma alól....

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Dobozy drámája rendben lévő kurzusmű, átlagos szalondramaturgiával működtetett osztályelkötelezett munka. Az 1956 után, pontosabban az 1957-es május elsejei felvonulás után, melyre a közösségi tudat a magyar nép Kádárral kötött konszolidációs paktumként emlékezik, ez az első színházkulturális próbálkozás, mely egyáltalán tematizálja 1956-ot. Dobozy a második háborúban a szovjetekhez átállt katona, újságíró, a Buda környéki járás MKP-titkára,...

Rendezés

1958-ban a tájoló és a vidéki előadásokról szóló kritikák az egyértelmű koreográfiával bíró rendezésekből egyértelmű következtetéseket vontak le. A Megalkuvás nélkül vagy az Igen, vagy nem?! , vagy a Viharos sikert hozott a Szélvihar ismertetőcikk határozott állásfoglalásnak ábrázolja a színházi alkotást, de saját kritikai nyelvük is bizonytalan annak kimondásában, hogy az 1956-os események elítélése az...

Színészi játék

1958-ban a budapesti előadáson Gobbi Hilda, Görbe János játszotta a Csendes családot, Szabó Gyula Szusza Kis Andrást, Csákányi László Müller Józsefet. A rendelkezésre álló fekete-fehér fényképek alapján ugyan sötét tónusban, de tiszta térben, tiszta ruhában, tiszta tekintettel áll a család a tisztaszobában, a státuszok a szociológiai rétegzettséget a (haj)viseletben, az egyenes tartásban, nyílt tekintetben egyértelművé...

Színházi látvány és hangzás

1958-ban középre rendezett szobadíszletben játszódnak az előadások Szolnokon és Pesten is. A népi demokráciát a szőttes jelzi, a társalgási színművek szobadíszletén szocializálódott tervezők szalonbútorok helyett lócát helyeztek a színpadra. Hangzó anyag híján a prózai bemutatók szokásrendjét vetíthetjük erre az előadásra is: a színészi élő beszéd a domináns. Az 1985-ös előadás a Petőfi Csarnok terében kétszer...

Az előadás hatástörténete

Jeles a drámát, a színházi múltat régészként kezeli, megtisztítja és kiállítja, s minden elemét, az instrukciótól a teljes dialógusfolyamig újraolvassa. Ez a kontextusától fosztott olvasat félreolvasás, mely látszólag mozgatja a Susan Sontag-féle overinterpretation apparátusát, de színpadon erős hatásként állítja ir- és szürreálisnak saját múltunkhoz való elhallgatott viszonyunkat. Ez az a „néma hagyomány”, mely Jeles András...