Marton Endre: Fejezetek Leninről, 1970.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Nemzeti Lenin születésének 100. évfordulójára készült előadása a hivatalosság szférájában emelte bálvánnyá azt a képet, amely a bálványrombolás szándékával formálódott a hatvanas évek baloldali értelmiségi útkereséséhez és a mainstreamen kívüli színházi műhelyek szellemiségéhez kötődően. Az 1970-es előadás sokrétű előzményei közé tartozik egyrészt a szerző Szerelmem, Elektra című darabja, amelynek Nemzeti Színházi ősbemutatója (1968) –...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az „ősapa” figurájával való sokéves foglalatoskodás egyik állomását jelentő Fejezetek Leninről erősen kötődik a hatvanas évek felkapott műfajához, a dokumentumdrámához, némi eltérést mutatva annak Magyarországon is ismertté vált formájától. Noha Gyurkó hangsúlyozta, hogy műve „nem olyan típusú dokumentumdráma, mint mondjuk Peter Weissé”, a svéd-német író 1967 elején, Major Tamás rendezésében a Nemzetiben műsorra tűzött A...

A rendezés

A „teologikus színpad” (Derrida) elvei szerint Gyurkó „szószéknek” nevezte a színházat, Marton Endre pedig azt tartotta szem előtt, „hogy meglelje a rendhagyó műnek azt a rendhagyó stílusát, amely hűségesen követi a mondanivaló szándékát”. Ezért nem a politikus színháznak az 1920-as németországi kezdeményezéseitől induló és az 1950-60-as években új lendületet kapó vonulatához csatlakozott: ha a színrevitel...

Színészi játék

A rendezés nem egy-egy színészt rendelt a Gyurkó művében (akárcsak egy drámában) szereplő nevekhez, hanem több színész között osztotta szét a nevekhez tartozó szövegrészeket, lehetetlenné téve az azonosítást és az azonosulást. Az első fejezetben például csak két személy, Lenin és Krupszkaja leveleiből válogat a mű, ám ezeket öt férfi és hat nő szólaltatta meg, összességében...

Színházi látvány és hangzás

Marton Endre kulcsjelentőséget tulajdonított a térnek, hiszen – mint az olvasópróbán színészei elé tárta – „oratóriumról, dokumentumdrámáról már [eddig is] sok szó esett, s az érdekes kísérletek sem hiányoztak. A legtöbb probléma azonban ott adódott, hogy a modern elemeket egy konvencionális színházi térbe helyezték. A feladat tehát az, hogy ezeknek az új tartalmaknak megteremtsék a...

Az előadás hatástörténete

Az 1970. április 21-én tartott díszbemutató után május 5-ig összesen harminc alkalommal játszotta a Fejezeteket en suite a Nemzeti (délelőtti ifjúsági előadásokon is), majd repertoárjára vette, sőt 1980-ban, Lenin születésének 110. évfordulójára felújította. (Marton ekkor már nem élt, a felújítást egykori segédrendezője, Tatár Eszter irányította.) Az 1970-ben még egyöntetűen pozitív kritikai visszhanggal szemben ekkor már...