A rendezés

Az a realista játék, mely nem realista kontextusban nyilvánul meg, Gaál művészetének jellegzetessége. Az előadáson is végigvonul az a felismerés, hogy a kontextus lehet ismeretlen, de az emberi nyelv, a kommunikáció mindig realista marad. Emberek beszélnek emberekkel. Az előadás kiemeli és általános életértelmezéssé formálja Médeia állítását: „rosszul csináltam és s az istenek”.1 Gaál a „Médeiát csaknem realista játékstílusban állította színpadra…”,2 rendezése kiürít teret, nyelvet és játékot, így a hiány, az üresség közegében a szó és a gondolat azonossá válik.3 A gondolatvezetés technikájában realista viszonyokat felmutató rendezésben a metamorfózis varázslatát hétköznapi átalakulásként megélő nő bizonytalan,

KÉP CBéres Ilona (Médeia), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

de „baj érlelt, bölcs eszű”.4 A rendezés idolokat teremt és új mintákat állít,5 amikor a szenvedélyes szerelem, az elválás, az érdek, a bosszúállás erkölcsi kérdései mellé az önfeláldozás és a lázadás ikonját helyezi. Mivel Gaál a „múzsai lelkű, okos asszonyt”6 azzal a Prométheusszal állítja párba, aki az emberekért az isteni tiltás ellenére kiáll, egyértelművé teszi, hogy Médeia mítoszköre bármennyire is a bosszúálló nőé, a rendezés a helyzetet reálisan értékelő nőre koncentrál. Médeia nem egyszerűen egy Euripidész-dráma hősnője, hanem az aiszkhüloszi Prométheusszal párt alkotó hérosz.7 Egy férfi és egy nő. Mindketten uralják a teret, melybe vétettek, önfeláldoznak és lázadnak, kérdéseik az ember által valaha is megélhető dimenziók felett fogalmazódnak meg. Ezt a hősi magatartást rendezi 1996-ban mintaként körénk Gaál Erzsébet.

Gaál rendezéseinek sajátja, hogy a gondolati vagy a státusz-helyzetek indítják a színpadi cselekvést, nem az akciókból áll össze a történet. Mivel nála a szövegen túl a térstruktúra is domináns kommunikációs eszköz, így az istenek statikusak, a többiek felett magasodnak, tehát méretük és helyzetük már eleve más megszólalásra készteti őket.

KÉP DBéres Ilona (Médeia), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

A rendezés kétféle mozgásformában fogalmaz. A gyors, erőszakos mozdulatok a férfiaké, a lágy, lassú rebbenések a nőké. Kreón testőrei berontanak a házba a negyedik jelenetben

KÉP EKép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

és „kilakoltatják az egész családot – Médeiát ágyastól hozzák.”8 Az akciók erőszakosak. Médeia két kisfia is állandóan fut, pancsol a medencében, dobálják őket a felnőtt férfiak. Fizikai lényük az első. A nők kart formálnak, mindig Médeia körül helyezkednek. Piknikeznek, jelen vannak, megidézik Gaál korábbi legendává nemesedett remekét,

KÉP FKép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

a Felütés című előadás női közösségét.9 A női kar a gyerekgyilkosság után pakol össze, amikor Médeia fizikai akciót, férfi tettet hajtott végre. A döntés joga a mozgás joga, a rendezésben a megmozduló, felfelé, az isteni szférába induló Médeia gyönyörű nőként

KÉP GBéres Ilona (Médeia), Rékasi Károly (Iászón), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

a nő lázadásáról épít képet a színpadra.10

Gaál Erzsébet: Médeia, 1996.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete