Színészi játék

A nemzetis társulatot Gaál a Nemzeti Színiakadémia hallgatóval keverte. Gaál 1996-tól itt osztályvezető tanár, színészképzési iskolarendszerű programját ekkor alakítja ki.1 Mindemellett felismerte, hogy a Nemzeti Színház színészei a hagyományos repertoáron kisrealista formanyelvvel dolgoznak,2 tehát ezt is használta. Médeia történetében Béres Ilona a metamorfózis fázisait éli meg, elhagyott és megalázott asszonyból lesz győzelmes és kegyetlen istennő.

KÉP HBéres Ilona (Médeia), Rékasi Károly (Iászón), Dusa Gábor (1996). Forrás: Ellenfény 1998/4. Őszelő.

 Béres Ilona mindezt a színen egy pondróból

KÉP IBéres Ilona (Médeia), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

lepkévé

KÉP JBéres Ilona (Médeia), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

alakuló test játékával értelmezi.3 A kezdeti bebábozódott állapotból gyönyörű pillangóvá nyílik, gyűrött-kócos óriásgubóból vonzó-elegáns dívává alakul.4 A köztes fázisban, mikor varázsol, rettenetes látomás.5 Béres Ilona játéka realista, így formálja tézissé: személyes döntése a város közös sorsává, politikává válik. Béres Ilona hangjával lép a térbe.6 A torony belsejéből és fentről hallatszik jajgatása, mély, erős, királyi, isteni hang pozícionálja a testet. Béres Ilona csak a tízedik percben jelenik meg egy fényes, fehér szövetbe gubózva.7 A torony első szintjén áll ekkor óriási bábként mindent uralva. A magasból a földre térése erőszakos, hiszen Kreón kommandós-testőrei cipelik elénk fekete ágy-talicskán. Béres lassan és nehezen mozog, pondró-bábként hempereg a földön, a fehér puha anyag lepelként-takaróként begubózza.8 Testének anyagisága, pozíciója, hangjának színe és tonalitása beszédének értelme előtt jár.9 Ugyanakkor Rékasi Károly, aki Iászón szerepét kapta, csak testével van jelen. Kidolgozott, arányos, izmos. Zöld, csillámos kisnadrágban lép elénk, hosszú vörös pornószínésznői hajjal, erős sminkkel, szőrtelen mellkasán nehéz aranyékszer csillog.

KÉP KRékasi Károly (Iászón), Kép az előadásból. Nemzeti Színház felvétele, 1996.

Iászón a vágy tárgya, a szexus maga. A Prométheuszban az Iót játszó Gregor Bernadett viselte ezt a szerepet. [/labjegyzet] Mint kifutón járatja körbe testét, hadd csodálja csak a női kar, akik nézik. S mindez annyira erősen hatott, hogy áterotizálta az egész előadást.10 Kertész Péter (Kreón), Tóth Sándor (Aigeusz), Széles Tamás (Hírnök), Őze Áron (Nevelő) játéka a jól megkomponált entrée-kra és az abgangra szorítkozik, ők csak bejönnek és kimennek az állandóan jelenlévő női közegben. Kreón vörös palástot hordoz körbe,11 Aigeuszon farkasbunda,12 a Hírnök megégve esik be,13 a Nevelő munkásruhában.14 Sztereotíp férfiszerepeket látunk sztereotíp közegben, mely mintegy előkészíti, felmelegíti15 a terepet Béres Ilona játékának. Gaál rendezéseiben a színész feladata nem egyszerűen figyelni, de hallgatni is a partnerét,16 s mindeközben a nézőkkel is olyan viszonyt alakítani ki, mely tétet tesz az együttléthez. Ebben az előadásban a prológot a Dajka mondja, de a nézőtér még kivilágított a Prométheusz-szünet után,17 így egyértelmű: amiről a Médeia-előadás beszélni akar, az a történelmi események utáni veszteség feldolgozásának és elviselésének közös technikája.

Gaál Erzsébet: Médeia, 1996.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete