Major Tamás: Galilei élete, 1962.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Major Tamás Brecht-ciklusának első darabja. A dráma magyarországi ős- és a Nemzeti Színház történetének második Brecht-bemutatója. A színházi szakma számára ugyanúgy az évad „erőpróbájának” minősült, mint a Svejk a második világháborúban és az Állítsátok meg Arturo Uit! színrevitele. Az ország modellértékű színházában megszülető  rendezés állást foglalt az ún. harsányság-vita kapcsán. Közben finoman eltért mind a Brecht-játszás mintakövető, mind...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Bár a Galilei élete próbáit már Brecht tanítványa, Erich Engel fejezte be, az 1957. január 15-i premieren hallható előadásszöveget a darabíró még halála előtt véglegesítette. A dráma kanonizált (harmadik) változatából többek között törölte a 15. képet, s ennek okán a 13. kép a Dialogo visszavonásának jelenetévé vált – kis túlzással a Gustav Freytag-i piramis (!)...

A rendezés

Major rendezése nem másolta szolgaian a Berliner Ensemble produkcióját. Inkább a színészi játék másságának (és különösen Ernst Busch alakításának) alapos tanulmányozására és hazai applikálására sarkallta. Mivel megerősítette abbéli meggyőződésében, mely szerint a „modern előadásnak a precizitás a cégjelzője,” a korszerűség ilyetén definíciója kijelölte számára azokat a koordinátákat, amelyeken belül a harsányság-vitában Gellért Endre által képviselt progresszió képviselhető. Ezért...

Színházi látvány és hangzás

Az előadás látványvilágának képiségét egyfelől a kortinára vetített feliratok, másfelől olyan festett vásznak és szétszerelhető, áthelyezhető fa emelvények határozták meg, amelyek – a felismerhető és használati funkciójuknak megfelelően alkalmazott kellékek (lavór, teleszkóp, esküvői ruha, könyv stb.) révén – felidézték ugyan a dramatikus tér helyszíneit (dolgozószoba, bálterem stb.), de nem kínáltak illúziókeltő térkörnyezetet, viszont részleges utalást...

Színészi játék

Németh Antal egykori játékmestere létrehozta a magyar színháztörténet első olyan „előadás-kötelezettséggel járó workshopját”, amely az intézményes színházcsinálás alkalmazottjaként, az adott művészi kondícióhoz alkalmazkodva, ám a rá bízott színészek teher- és munkabírásának határait feszegetve kérdez rá a brechti közlésmód lehetőségeire. Tisztában volt azzal, hogy a színpadi reprezentáció csak akkor szabadul ki az illúziószínház közvetlenségéből, ha a...

Az előadás hatástörténete

Major Tamás rendezését a szakma már csak ezért sem könyvelhette el sikerként. Érdekes és fontos kísérletnek tartotta, s mindenekelőtt Bessenyei Ferenc színészetének megújhodása okán dicsérte. A Nemzeti későbbi Brecht-rendezői, Babarczi László és Csiszár Imre is azt értékelték, ahogy az általa kikísérletezett játékmód alkalmazkodott a hazai feltételekhez. Hírhedt „rendezőcentrikussága” – kérlelhetetlen precizitása – leginkább azzal szembesítette a...