Gellért Endre: Galilei, 1956.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Benedek András, a Nemzeti Színház dramaturgja 1952-ben azzal a javaslattal kereste fel az akkor leginkább fordításokkal foglalkozó Németh Lászlót, hogy írjon a színház számára eredeti darabot. Olyan dráma keletkezett, amely „kortörténeti dokumentum; akár egy barométer, jelezte öt izgalmas év szellemi atmoszférájának változásait”. A kész művet először 1953-ban illesztette évadtervébe a színház, s sokszoros átírás és...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

A dráma 1956 októberéig több változtatáson ment át, s ezek közül az utolsó felvonás két változatának ténye, illetve a két negyedik felvonás közötti különbség a legjelentékenyebb. A Galilei 1953-ra nyerte el elsődleges formáját és Németh László (valamint Benedek András) beszámolói alapján Szentendrén Gellért Endrével és Major Tamással is kiegészülve közösen dolgoztak a darab néhány apróbb...

A rendezés

Gellért Endre rendezése azért „mesteri és mintaszerű teljesítmény”, mert a Németh László-i „papírszínház” gondolati-érvelő párbeszédeit a lélektani realista színház eszközeivel szólaltatta meg – ebben rejlett a rendezés kínálta feszültség. Formanyelvére jellemző, hogy miközben „ő maga szinte eltűnt az előadás mögött”, „fáradságos munkával kereste meg azt az optimumot, ami a szerep igényeiből, a színész képességeiből és...

Színészi játék

Az idősödő Galilei szerepét Bessenyei Ferenc kapta meg, és a kritikai visszhang hosszú várakozás után nem pusztán Gellért Endre rendezését, hanem az ő alakítását ítélte meg pozitívan. Több kritika szerint „Galilei alakja és sorsa betölti a drámát”, így Bessenyei alakítása egyértelműen az előadás legsúlyosabb színészi teljesítménye volt. Az ötvenes évek elején Othello-t, Az ember tragédiája...

Színházi látvány és hangzás

A látványtervező Varga Mátyás a történelmi drámák meiningenizmust idéző színrevitelének szokásrendjét követte, és egy, a dramatikus tér referenciáját megidéző, Galilei korával azonosítható atmoszférát teremtett. Ennek megfelelően a színpadon megjelenített építészeti stílusok, díszletek, a belső terek, valamint a fény-árnyék viszonyai illeszkedtek az újkori látványhoz, és hangsúlyozták az előadásban érzékelhető feszültséget. Például szembetűnő volt a terekben uralkodó...

Az előadás hatástörténete

Az 1956. október 23-i forradalom kitörése estéjén az előadás félbeszakadt, a színházat hetekre bezárták, azonban műsoron maradt az 1957-58-as évadban, sőt több mint százszor adták elő. A bemutató után számos írás jelent meg, tanulmányok és viták, de ezen szövegek többsége leginkább a Galilei keletkezéstörténetével, annak meghurcoltatásaival foglalkoztak. Az előadás értelmezése szorosan összefügg a forradalmat megelőző...