Az előadás színházkulturális kontextusa

Benedek András, a Nemzeti Színház dramaturgja 1952-ben azzal a javaslattal kereste fel az akkor leginkább fordításokkal foglalkozó Németh Lászlót1 , hogy írjon a színház számára eredeti darabot.2 Olyan dráma keletkezett, amely „kortörténeti dokumentum; akár egy barométer, jelezte öt izgalmas év szellemi atmoszférájának változásait”.3 A kész művet először 1953-ban illesztette évadtervébe a színház, s sokszoros átírás és újrakezdés, leállás és betiltás után 1955. február 7-én eljutottak ugyan az első olvasópróbáig, de csak másfél év múlva került sor a bemutatóra. Az 1956-os év azonban a színházak és a kulturális élet számára is változásokat hozott.4 Ebben a változásokat ígérő légkörben a Galileit harmadszorra is műsorra tűzték: 1956. szeptemberben 5-én rögzítették, „hogy a Katona József Színház első bemutatója a Galilei lesz”,

KÉP AAz előadás plakátja, Forrás: Színház és Mozi, 1956. október 20.

majd szeptember „18-án elölről kezdődtek a próbák, részben új szereplőkkel.”5 A drámát először a forradalom kitörése előtt három nappal játszották a Katona József Színház színpadán,6 ami szinte kizárólagossá tette azt a véleményt, mely szerint a Németh László-mű az államszocialista színházban működő kettős beszéd vagy sorok között olvasás technikájának sajátosságai miatt kiemelkedően fontos, ugyanis Galilei perét az ötvenes évek hatalmi berendezkedéseinek allegóriájaként értelmez(het)ték.7

 

Gellért Endre: Galilei, 1956.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete