Színészi játék

Az idősödő Galilei szerepét Bessenyei Ferenc1 kapta meg, és a kritikai visszhang hosszú várakozás után nem pusztán Gellért Endre rendezését,2 hanem az ő alakítását ítélte meg pozitívan.

KÉP CBessenyei Ferenc Galilei szerepében, Fotó: [n. a.] Forrás: http://szinhaziintezet.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=754. (Letöltés: 2017.08.18.)

Több kritika szerint „Galilei alakja és sorsa betölti a drámát”,3 így Bessenyei alakítása egyértelműen az előadás legsúlyosabb színészi teljesítménye volt. Az ötvenes évek elején Othello-t, Az ember tragédiája Ádámját, valamint Dózsa Györgyöt játszó 1962-ben pedig a brechti Galileit alakító Bessenyei pályáján a Németh László-i szerep megformálása „élete egyik csúcspontja”.4 Játékának hitelességére, igazságára többen rámutatnak, mely szerint a „dráma lényegét” megragadva képes alakítani az erkölcsi kétségek között vergődő tudóst. Az előadás mellékszereplői között „felejthetetlen, emlékezetbe vésődő figura azonban nem sokat” találhattunk,5 ennek ellenére a kritika viszonylag elismerő bírálatokat fogalmaz meg. Rajz János Írnok-alakításában például a „második felvonásban az egész figura valóban egy »szomorú kéz«, a harmadikban hitvány féreg, dermesztően reális besúgó, lakáj”.6 Mányai Lajos Maculano páterként a „dogma és szabadelvűség, félelem és fel-fellobbanó, majd elfüstölgő dacként ingadozó figura”,7 Várkonyi Zoltán pedig remekül érezteti az inkvizíció által képviselt szellemet.8

 

Gellért Endre: Galilei, 1956.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete