Az előadás hatástörténete

Az 1956. október 23-i forradalom kitörése estéjén az előadás félbeszakadt, a színházat hetekre bezárták, azonban műsoron maradt az 1957-58-as évadban, sőt több mint százszor adták elő. A bemutató után számos írás jelent meg, tanulmányok és viták,1 de ezen szövegek többsége leginkább a Galilei keletkezéstörténetével, annak meghurcoltatásaival foglalkoztak. Az előadás értelmezése szorosan összefügg a forradalmat megelőző és követő hónapok eseményeinek történeti megítélésével, kultúrpolitikai olvasataival – ezzel is magyarázható, hogy Németh László művét későbbiekben az ősbemutató fényében: „az igazságszeretet drámájaként”,2 valamint a „dogmatikus erőszak áldozataként” is értékelték,3 és mind az előadás, mind a dráma értelmezésének központi elemévé vált az ábrázolt jelenetek és az ötvenes évek közötti parabolisztikus egyezések kiemelése. A negyedik felvonás első variánsával újították fel a drámát 1994. szeptember 24-én a debreceni Csokonai Színházban, Lengyel György rendezésében. Ezen kívül 1971-ben a kaposvári Csíky Gergely Színház, 1985-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is színpadára állította a darabot, majd 1987-ben (szintén Bessenyeivel a címszerepben) a Várszínházban is előadta a Nemzeti Színház társulata. Végül 1998-ban a Duna Palota, valamint legutóbb 2004-ben a Veszprémi Petőfi Színház társulata tűzte műsorára a darabot.

Gellért Endre: Galilei, 1956.Az előadás színházkulturális kontextusaDramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játékSzínházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete