Tompa Gábor: Godot-ra várva, 2005.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Tompa Gábor sepsiszentgyörgyi rendezése Samuel Beckett Godot-ra várva című darabjának erdélyi ősbemutatója volt. Az 1950-1980-as évek közötti világszínház fontos alkotásait jókora késéssel vagy egyáltalán nem mutatták be az erdélyi magyar színházak, s csupán akkor kezdtek komolyabb érdeklődést mutatni irántuk, amikorra már kortárs klasszikusokká váltak. Az erdélyi közönség nem láthatta Ascher Tamás legendás 1975-ös és 1988-as...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadás szövegkönyve szinte szóról szóra követi Kolozsvári Grandpierre Emil négy évtizeddel korábban készített fordítását; az alkotók dramaturg nélkül dolgoztak. Tompa a Godot-ra várva szerkezetében pontosan lekottázott zenei művet látott, amelyet csak akkor lehet jól megszólaltatni, ha egyetlen hangjegyen sem változtat benne az ember. A szavaknak és megfelelő helyen és időben való elhangzásuknak azért volt...

A rendezés

Az előadás azokra az apró játékokra épül, amelyek mintegy láthatatlan keretként veszik körül a várakozást. Tompa konkrét láncszemekből rakta össze azt a végtelen folyamatot, amely „játékosan indul, de fokozatosan elkomorodik, elkeseredetté válik.” Nála a várakozás nem állapot, hanem a végtelenségig újrakezdett gyakorlat (cselekvés), amelyben testet ölt a semmittevés, de nem nehezedik el. A szereplők a...

Színészi játék

Tompa Gábor az interperszonális viszonyokra építette fel előadását, amelyben a színészmesterség a tét. Estragont és Vladimirt a szentgyörgyi társulat két kiváló színésze – több emlékezetes előadás ikerszereplője –, Pálffy Tibor és az azóta Kolozsvárra szerződött Váta Loránd játszotta. Pálffy és Váta komoly technikai tudással rendelkező, fegyelmezett, játékos, intuitív és tudatos színészekként a hosszú együttjátszások alatt...

Színházi látvány és hangzás

Furcsa, kihalt, embertelen világot idéző díszletek közé helyezte a darab szereplőit a rendező: a szürkés-fehérre mázolt cipő-halmok úgy domborodtak a színpadon, mintha a Hold egyenetlen tájai tárulnának a néző elé. Egy jobban kiemelkedő kupac tetején rozoga tévékészülék állt, másik oldalt hátul kopár fa, és ahogy az élénk aranyszínű hold rávetült a háttér fűtőtesteinek kékjére, megnyílt...

Az előadás hatástörténete

A romániai magyar és román nyelvű színházkritika egyaránt a 2005/2006-os színházi évad egyik legjelentősebb produkciójának tartotta az előadást országos viszonylatban, valamint a rendező és a társulat mindenkori előadásainak sorában. Az abszurd színházhoz különösen vonzódó Tompa Gábor ezúttal olyan társulattal dolgozhatott, amely nemcsak pontosan játszotta az általa vezényelt „partitúrát”, hanem egészen sajátjává tudta tenni azt, ily...