Színészi játék

A tizenéveseknek készült és önmagát TIE-előadásként definiáló Gyermektragédia esetében nem lehet a színészi játék megítélésének szempontja A tavasz ébredésének kőszínházi hagyománya és az a kérdés, hogy a kamaszokat játszó színész életkora ellenére mennyire illetve hogyan tud autentikus alakítást nyújtani. Továbbá egyértelmű, hogy a fiktív alakok megtestesítése során (ha nem is mindig egyforma mértékben, de) egyaránt szerepet kap a játszók színészi és drámatanári énje, illetve a résztvevők épp a program során megfogalmazódó illetve testet öltő önképe.1 A kettéválasztott kamaszszerepeket és szülőket illetve tanárait is eljátszó színész-drámatanárok szerepformálása tehát a TIE pedagógiai céljának megfelelően alakul: a gyakori szerepváltások és a karakterek néhány jellegzetes vonással történő megrajzolása nem az alakítás felszínességének bizonyítéka,2 hanem olyan elem, amely gyorsaságánál és energikusságánál fogva motiválja a résztvevőket is a játékra. A drámamunka során ugyanis a motivációk elemzése mellett a diákok is eljátszhattak a wedekindi kamasz- és szülő-szerepekkel. Sőt improvizációik olyannyira „színészinek” minősülnek, hogy a TIE-előadásról született mindkét kritika kiemeli hitelességüket.3

Kerekasztal: Gyermektragédia, 2001.Az előadás színházkulturális kontextusa Dramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játék Színházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete