Színházi látvány és hangzás

A jelenetsorokban a színházi atmoszférát, a fejtés és a drámamunka során viszont a klub-beszélgetések civil hangulatát megteremtő Gyermektragédia látvány- és hangzásvilága pontosan annyira elvont és stilizált, mint amennyire konkrét és valós. A kétoldalt nézői széksorokkal határolt játékteret hátul lezáró vörös bársonyfüggönyből és az előtte elhelyezett dobfelszerelésből álló színpadkép nem a darab reális helyszíneit reprezentálja, hanem egyfajta köztes térré válik. Ezt erősíti a három élettörténetet összekötő, varieté jellegű részek felfokozott szaggatottsága és sodró ritmusa, továbbá a jeleneteknek a függönyre vetülő árnyékokkal operáló bevilágítása és a színész-drámatanárok által szolgáltatott diszharmonikus zajokból és dallamfoszlányokból kialakuló hangzás.1 A színész-drámatanárok egyszerűen elegáns jelmezeinek (a nőkön csipkeszoknya és csipkeblúz, a férfiakon nadrág, fehér ing és mellény) színvilága viszont a megkettőzött figurák azonosítását segíti. A Marcikon és a Menyusokon például egyaránt – barna illetve fekete – mellény és nadrág van, a két Menyus cipőjének színe viszont különböző, a Wendlák kék szoknyája és fehér blúza pedig még szimbolikus jelentőséggel is bírhat, hiszen az ikonográfiailag Szűz Mária alakjához rendelt színek a lány ártatlanságára is utalhatnak. Hasonlóan jelentéses a TIE-előadás kellékhasználata is: a színész-drámatanárok testéből formálódnak az olyan használati tárgyak vagy díszletelemek, mint Marci egyik jelenetében a fotel vagy Menyusnál a temetőkerítés. Wendlánál a sok plüss állat és baba anyjához fűződő viszonyáról árulkodik (ami a lány kezéhez szalaggal kötözött műanyag babával jelzett terhesség révén e babusgató szeretet veszélyeit jelző motívumsorrá szerveződik), míg Menyus pipája a felnőtteskedő fiú nemtörődömségére és higgadt közönyére utal. Az pedig, hogy Marci pisztolya idő előtt kerül elő, történetének végkimenetelét jelzi. A demonstratív jelleget és a stilizációt erősítő hangzásvilágnak viszont két dimenziója van: bizonyos zenei betétek hangulatilag illusztrálják a tetteket (ilyen például, amikor a „Közösülés” dolgozatcím kánonként hangzik fel, vagy amikor a Wendla-féle szénapadlás-jelenetnél a kórus egy, a szövegrészek, szavak ismételgetésének zeneiségére épülő dalt ad elő), más dallamok és akusztikai hatások pedig a jelenetsorokat tagolják (pl. a gongszerű cintányérütés).

Kerekasztal: Gyermektragédia, 2001.Az előadás színházkulturális kontextusa Dramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játék Színházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete