Az előadás hatástörténete

A Gyermektragédia egyértelmű és közvetlen hatást gyakorolt a Kerekasztal következő előadására: a Lélekvesztő – nagyon olasz mese színházi jelenetsorainak lendületes ritmusa és ötletgazdagsága láttán a színházi kritika a professzionális színházi előadásokhoz hasonlítja Gianni Rodart „Kétszer volt, hol nem volt” című meseregényén alapuló TIE-előadás első fázisának megcsináltságát.1 Legalább ennyire fontos, hogy a Kerekasztal előadása fedezte fel Wedekind darabját a színházi nevelés számára. Vidovszky György 2009-es rendezése szintén kamasz közönségnek készül, és elvont térben karikatúraszerűen ábrázolt felnőtt szereplők révén viszi színre a történetet.2 Az előadáshoz kapcsolódó drámafoglalkozás azonban már olyan témákra fókuszál, mint a nem kívánt terhesség, a homoszexualitás vagy a fiatalkori bűnözés.3 A Színház és Filmművészeti Egyetem színművész-báb szakirányán tanuló negyedévesekkel készült Alföldi Róbert-féle rendezésében pedig viszontláthatjuk a látványvilágot uraló és a szituációk agresszív voltát kifejező (2001-ben darabjaira szedett, 2011-ben felakasztott-felszögelt) műanyag babákat.4

Kerekasztal: Gyermektragédia, 2001.Az előadás színházkulturális kontextusa Dramatikus szöveg, dramaturgiaA rendezésSzínészi játék Színházi látvány és hangzásAz előadás hatástörténete