Pintér Béla: Gyévuska, 2003.

Az előadás színházkulturális kontextusa

A Gyévuska a 2003-as Budapesti Őszi Fesztivál keretében került bemutatásra a Nemzeti Színház Stúdiójában, a Pintér Béla és Társulata egyetlen házon kívüli (a Műegyetemmel szembeni rakparton készült) előadásaként. A következő évad után játszották a Szkénében és a Trafóban is, ám a játéktér dimenzióinak megváltozása miatt e helyeken némileg veszített hatásából, és azóta sem talált méltó...

Dramatikus szöveg, dramaturgia

Az előadás „a doni magyar tragédia számos apró emberi mozzanatát” állította előtérbe a Parasztoperához hasonló zenés színházi formanyelven. A Pintér Béla által jegyzett librettó a tragikus történelmi háttér előtt néhány katona és hozzátartozó drámájára koncentrált , amelyet Darvas Benedek a Puccini világára emlékeztető operastílus szintézisébe hozott korabeli magyar slágerek, bakadalok, revizionista nóták dallamain keresztül tolmácsolt....

Rendezés

Pintér Béla rendezése „a látvány és a zene koherenciájára” épített , amelynek megfelelően eloldotta a történések megjelenítését a háborús téma legtöbb feldolgozását jellemző naturalizmustól. Rendkívüliségét épp a stilizált látvány és játék adta, amely szertartásosságánál fogva elemelte a drámát az individualitás szintjéről, egyben kortörténeti determináltságától. Ennek következtében a politikussága máig mutatóvá vált: illúzióként leplezte le a...

Színészi játék

A stilizáltság a színpadi alakok megjelenését is áthatotta: minden szereplő arca fehérre volt festve, a katonákat koturnus magasította. A rendezés bátran élt a távol-keleti és az antik görög színház egyes eljárásaival, amelyeket az arcjáték és a gesztikulálás visszafogásával, a mozgás lelassításával, statikusnak tetsző felállásokkal egészített ki. Legelrajzoltabb a náci vezérezredes volt , aki „hatalmas, fényes...

Színházi látvány és hangzás

A Gyévuska mögött nem a más Pintér-rendezésekben visszaköszönő Grotowski, sokkal inkább Robert Wilson sejlett fel: az ő előadásait idézte az üres kulisszaszínpad, a horizontális zónákra osztott tér, a jórészt ezeken belüli, oldalirányú mozgás, az érzéki világítás felületévé váló háttérvászon és a porcelánarcok. A széles, lépcsős térben, mint holmi „pergamoni oltárdíszletben”  felbukkanó, sötét ruhás alakok a...

Az előadás hatástörténete

Jóllehet az előadás háttérbe szorult a Pintér Béla Társulat repertoárjában, még 2011. elején is telt házakkal játszották a Trafóban. Kritikai visszhangját nagyban meghatározta az elismerés: „kivételes tehetségű” és „több szempontból is jelentős” produkcióként értékelte a Népszabadság és a Fontos! kritikusa, előbbi a festőiséget méltatva benne. Többen kiemelték a „rendkívül éles, pontos színházi fogalmazást” és „a...