Fux Pál: Három bábpantomim, 1969.

Az előadás színházkulturális kontextusa

Az 1950-ben, a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatokkal nagyjából egyidőben alapított nagyváradi Állami Bábszínház történetében az 1955-ös év hoz komoly fordulópontot, amikor a kezdeti bizonytalanságokat (székhely-problémák, az utánpótlás kérdése, az alkotói továbbképzés dilemmái) áthidalva Kovács Ildikó újítja meg a társulati munkát. Ő az, aki körvonalazza azt a művészi elképzelést, amelynek mentén a nagyváradi társulat az erdélyi...

Dramaturgia

A Három bábpantomim Richard Strauss három szimfonikus költeményének – Don Quijote, Till Eulenspiegel, Don Juan – bábszínpadi átirata. Az alkotás előzményei a Kovács Ildikó által rendezett Don Quijote (1956), illetve a Moment (1958) című előadások: megfigyelhető egyfelől a téma, másfelől pedig a műfaj – bábpantomim ­– visszatérése. A bábpantomim műfajának erdélyi meghonosítása és újraértelmezése Kovács...

Rendezés

Fux Pál másfél évtizedes bábszínházi alkotói munkássága alapvetően megváltoztatta a romániai művészi bábjátszásról kialakított diskurzust. A grafikus-festőművészből lett bábszínházi alkotó munkái szakítanak a szocialista-realista bábesztétika paradigmájával, és a báb képzőművészeti lehetőségeit megragadva sajátos, expresszionista programot hirdetnek, amelyet a különböző esztétikai minőségekkel (abszurd, groteszk), a képi metaforákkal, a formákkal és a színekkel, valamint a sajátos technikai...

Színpadi látvány, hangzás

Az előadás látványtervei nem lelhetők fel a Nagyváradi Szigligeti Színház Archívumában, ezért az előadás magas színvonalú képzőművészeti megvalósítására a fennmaradt fényképekből, a forgatókönyvből, illetve a sajtóbeszámolókból következtethetünk. A három szimfóniához három különböző formavilág társul. A Don Juan két princípium, a test és a lélek egyes metaforáinak viszonyára épít, itt a Vitruvius-tanulmány a testiséget, a vágyakat,...

Az előadás hatástörténete

A Három bábpantomim Fux Pál bábszínházi törekvéseinek szintéziseként értelmezhető, egy váratlanul véget ért alkotói pálya csúcspontjaként, amelyben a rendezői vízió alapjául a zene, a képzőművészet és a dramaturgia harmóniája szolgál. A Fáklya bemutatót követő beszámolója alapján az előadás nagy sikernek örvendett a nézők körében. A sajtóbeszámolók elsősorban az előadás képzőművészeti összetettségét ismerik el, de kiemelik...