Az előadás színházkulturális kontextusa

Az 1950-ben, a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatokkal nagyjából egyidőben alapított nagyváradi Állami Bábszínház történetében az 1955-ös év hoz komoly fordulópontot, amikor a kezdeti bizonytalanságokat (székhely-problémák, az utánpótlás kérdése, az alkotói továbbképzés dilemmái) áthidalva Kovács Ildikó újítja meg a társulati munkát. Ő az, aki körvonalazza azt a művészi elképzelést, amelynek mentén a nagyváradi társulat az erdélyi és romániai bábjátszás kísérletező kedvű műhelyévé válik, országos és nemzetközi fórumok állandó résztvevője lesz. A rendező 1958-as távozása után Fux Pál tervező1 veszi át a társulatvezetői szerepet, akinek munkássága nyomán a nagyváradi együttes tevékenysége (elsősorban az előadások képzőművészeti kivitelezését tekintve) programadóvá válik a romániai művészi bábjátszás kontextusában. Fux Pál nemcsak abban jeleskedik, hogy a grafikáira és festményeire jellemző absztrakt, expresszív világot sikerrel ülteti át a bábszínpadi látványba, rendezései sokrétű műveltségéről is tanúskodnak: így, az általa jelzett előadásokban a képzőművészeti, zenei és irodalmi referenciák harmonikus működtetésére egyaránt gondot fordít. Míg a marosvásárhelyi társulatnak Antal Pál, a kolozsvárinak Kovács Ildikó, addig a nagyváradi Állami Bábszínház magyar tagozatának Fux Pál az a prominens alakja, aki valójában arcot ad és elismerést hoz a Pece-parti művészi bábjátszásnak.2 Személyének jelentőségét jól mutatja, hogy Fux 1970-es évekbeli kényszerű disszidálása után évekig nem készül jelentős, a szakma által ismert és elismert előadás Nagyváradon. A Három bábpantomim című előadása szintézismunkája bábszínházi tevékenységének és mintegy lezárja a nagyváradi Állami Bábszínház aranykorát.

Fux Pál: Három bábpantomim, 1969.Az előadás színházkulturális kontextusaDramaturgiaRendezésSzínpadi látvány, hangzásAz előadás hatástörténete