Dramaturgia

A Három bábpantomim Richard Strauss három szimfonikus költeményének – Don Quijote, Till Eulenspiegel, Don Juan – bábszínpadi átirata. Az alkotás előzményei a Kovács Ildikó által rendezett Don Quijote (1956), illetve a Moment (1958) című előadások: megfigyelhető egyfelől a téma, másfelől pedig a műfaj – bábpantomim ­– visszatérése. A bábpantomim műfajának erdélyi meghonosítása és újraértelmezése Kovács Ildikó személyéhez kötődik. Ebben az időszakban a pantomim minden olyan mozgásformát jelöl, amely meghaladja a klasszikus balett kereteit, és a mozdulat expresszivitásával, tehát elsősorban nonverbális helyzeteivel, illetve képzőművészeti megalkotottságával nyit új horizontokat adott zenemű értelmezésében. A Három bábpantomimben Fux nem követi a szimfonikus költemények alapján álló művek cselekményét, a történetmondást a bábmoz(gat)áson és a képzőművészeti kivitelezésen keresztüli közlés váltja fel.1 Fux a zenei, képzőművészeti és (nem szövegszerűen, hanem viszonyokban megragadható) irodalmi utalások gazdag skáláját mozgósítja az előadásokban. A Don Juan nyitóképében például Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmánya elevenedik meg, a Don Quijote-ban a szélmalmot egy Calder-mobil képviseli, Till Eulenspiegel történetében pedig a pusztulásnak ítélt, dekadens értékeket egy vásári céllövölde figurái jelzik. Az előadás forgatókönyve2 tulajdonképpen három színpadi esszét láttat, amely az emberi természet alapvető feszültségeit – a nemi vágy és igaz szerelem, az anyagi és szellemi világ szembenállását, illetve a moralitás és igazságosság kérdéseit ­– tárgyalja. Az ismert szöveghagyománytól való eltávolodás leginkább a harmadik felvonásban, Till Eulenspiegel történetében a legszembetűnőbb, ahol Fux Till alakjában nem csupán a tréfabeszédek társadalomkritikájának megtestesítőjét, nem egyfajta igazságosztót, hanem az élet végességével szembesülő, megrendült hőst állítja elénk. A forgatókönyv pontos leírását szolgáltatja az egyes látványelemek mozgásának, az egyes zenei témák karakterépítő jelleget kapnak, sőt mi több, Fux a mozgást a kottához rendeli, és ütemekre bontva rögzíti a koreográfiát.

Fux Pál: Három bábpantomim, 1969.Az előadás színházkulturális kontextusaDramaturgiaRendezésSzínpadi látvány, hangzásAz előadás hatástörténete