Színpadi látvány, hangzás

Az előadás látványtervei nem lelhetők fel a Nagyváradi Szigligeti Színház Archívumában, ezért az előadás magas színvonalú képzőművészeti megvalósítására a fennmaradt fényképekből, a forgatókönyvből, illetve a sajtóbeszámolókból következtethetünk. A három szimfóniához három különböző formavilág társul. A Don Juan két princípium, a test és a lélek egyes metaforáinak viszonyára épít, itt a Vitruvius-tanulmány a testiséget, a vágyakat, a bábtestből kiszakadó szív pedig a tiszta érzelmeket szimbolizálja.

KÉP AHárom bábpantomim. Don Juan. Forrás: Nagyváradi Szigligeti Színház Archívuma.

A harmadik felvonásban, Till Eulenspiegel történetében két síkot különböztethetünk meg: a hős háromdimenziós alakja uralja a színpad első részét, ő az a szereplő, aki különböző irányokban tud mozogni, és szemlélője a második szinten mozgó entitások végességének. A második szinten található bábok síkbábok, mozgásuk tehát erősen korlátozott. Till Eulenspiegel alakja nem konvencionális emberábrázolás, testrészei különböző téridomokból állnak össze, ehhez képest a síkbábok hiperrealisztikusak, kivitelezésükben pedig klisészerű tetoválásokat (pl. hableány), vagy cirkuszi ábrázolásokat (pl. erőember) idéznek.

KÉP BHárom bábpantomim. Till Eulenspiegel. Forrás: Nagyváradi Szigligeti Színház Archívuma.

A Don Quijote látványvilága arról tanúskodik, hogy a rendező nem először foglalkozik Cervantes művével. Az előadás túllép a báb antropomorf fogalmán, és installációszerűen sűríti magába a különböző jól ismert szimbólumokat. Az előadás nyitóképe egy hiperbolikus Don Quijote-fej, amely kettéválik és egy fantasztikus szerkezetet, egy Calder-mobilt láthat a közönség működés közben. Ez a kettéváló fej lesz tulajdonképpen az előadás tere: folyamatosan váltja funkcióját, hol domb, hol völgy, hol erdős vidék. Ez az allegorikus mozzanat a külső szempont helyett a főhős szempontját helyezi a narráció előterébe, Don Quijote gondolatai, elképzelései más törvények szerint működnek. A tér – a koponya – bravúros metaforája a Don Quijote-izmusnak; annak az önmagába forduló útnak, amelyet a főhős szélmalomharcai jelentenek. Don Quijote története a koponyából indul és ugyanoda tér vissza; a csodálatos masina bölcső és koporsó egyaránt, amelynek magasztosságával szemben Sancho Panza attribútuma, egy közönséges tök látványosan ragadja meg a két értékminőség közötti groteszkig nagyított éles különbséget. A különböző mozgatásformák alkalmazása a társulat virtuozitását jelzi, hiszen a bábtechnikák a tárgyanimációtól a síkbábon át a pálcás bábig terjednek.

KÉP CHárom bábpantomim. Don Quijote. Forrás: Nagyváradi Szigligeti Színház Archívuma.

A legösszetettebb ilyen szempontból szintén Don Quijote figurája, tudniillik a bábot öt színész mozgatja egyszerre.1

Fux Pál: Három bábpantomim, 1969.Az előadás színházkulturális kontextusaDramaturgiaRendezésSzínpadi látvány, hangzásAz előadás hatástörténete